Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Igaz történetek

A „békarokkáról” (zsurlóról)

A régi időkben a szlovén (vend) ember, aki törve beszélt magyarul, Jdbondllu füjjetf’ akart vásárolni, amit majd lekaszál és beszárít télire, az állatok részére. A helyszínen is megnézte a kaszálót, hogy meggyőződjön a fű minőségéről. A fű nem tetszett neki, mert sok volt közte a „békarokka”. Az eladónak megmondta, hogy a füvet nem veszi meg, mert: „sok benne a rókabéka”. A helyszínt csak valamelyik Lendva-vidéki falura tehetjük.

(Szabó Mária, Lcndvabcgy.

Gyerekkoromban apámtól hallottam az esetet.)

A bordólopók és a kezdeti kétnyelvűség a kisebbségben

Történt a két világháború közötti időben, amikor a csentei Horváth György, a Gyuri gazda szürethez készülődött. Otthon kimosta a boroshordóit és éjjelen át kinnhagyta száradni. Mint gondos gazdának szokása volt éjjel is kimenni az istállóba, megnézni, hogy minden rendben van-e az állatai körül. Ekkor észrevett a száradó hordói mellett két alakot, az egyik már cipelte is az ellopott hordót. Nem ismerte meg őket, csak rájuk kiabált, de azok nem ijedtek meg.

A gazda a szomszédban élő rokonait, Ferkut és Jóskát hívta segítségül. Ezt a lopok meghallották, a hordót otthagyták, és a telkek alján elszaladtak.

A gazda jelentést tett a csendőrségen, akik a helyszínre jöttek, és a szlovén csendőrök a magyar gazdát kihallgatták, aki elmesélte nekik az esetet: „Gyurka kiabányi,Jóska, Ferku fökenyi,

64