Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Igaz történetek

Amikor a halott megjelent

Az első világháborúban elesett Kis Pál nevű honvéd. Megérkezett a halálhíre is. Otthon, falujában kiharangozták, annak rendje-módja szerint elsiratták, és már csak emlékükben élt. Egy szép napon aztán nem várt esemény történt, ugyanis a halott a községházán megjelent, ahol a meglepetéstől nem is tudtak szóhoz jutni. Csak a kisbíró találta fel magát, mondván, a népet értesíteni kell a valóságról. A következő közleményt adta hírül, hangos dobolással: „Kis Pál, a halott, személyesen megjelent, és halálának körülményeit a következőképpen adta elő...”

(Szabó Maria, Lcnclvahcgy.

Az esetet gyerekkoromban apámtól hallottam.)

Obálné és fia

Obálné szlovén (vend) asszony volt, akit Felsőlakosba hoztak férjhez. Furcsán beszélte a magyar nyelvet, és a Fráncek fiával történteket így adta elő Szécsku szomszédjának: „Szécsku szószéd, zenyi Fráncek nem látnyi? Égisz éjjé bangáriszta, pa szeden szekszárt ebangáriszta. Pa kálhábo bebújta, pa piszkányi, pa piszkányi, pa döglött disznu sókonnyi.” Vagyis: Szécsku szomszéd, az én Fráncekemet nem látta? Egész éjjel mulatott, lumpok és hét szekszárt (valamilyen pénzegység lehetett) elmulatott. És a kályhába bebújt, és piszkáltam, és piszkáltam, és a döglött disznó sikított.

(Szabó Mária, Lcndvabegy.

Az esetet gyermekkoromban apámtól hallottam.)

63