Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Pályamunka

nem ismeretes, miért is kapták a ragadványnevüket. Ilyenekből lehetne még sokat felsorolni. Némelyek szívesen éltek vele, má­sok bánták, akár a csúfneveket is, ezért nem mindenkor hasz­náltuk nyíltan ezeket. A felnőtt, idősebb nők legrégibb köszönési formája, ritkán, a Dicsértessék a Jézus Neve volt. Emlékszem az ángyira, aki az öreganyámat Dicsértessék a Jézus Nevével köszöntötte. Párhu­zamosan is, de főképpen a későbbi időkben a Dicsértessék a Jézus Neve vált általános köszönési formává a nők között. Fele­let: Mindörökkin Ámmén. Sokan, különösen a gyerekek lerövidí­tették csértessikre (nem tudom, hogy szokásból vagy gúnyból tet­ték-e?) Dicsértcssik a Jézus Krisztust köszöntek a nők, ha hoz­zánk jöttek, közvetlenül a második világháborút követő idősza­­kig, ugyanúgy, ha rokonhoz vagy a szomszédba mentünk, az idősebbeknek az utcán stb. Dicsértessik a Jézus Krisztust köszön­tünk részben a falusi bírónak, régebben a tanítónak is, ami az első világháború után megváltozott. Dicsértessik a Jézus Krisztussal a felnőtt férfiak régen is csak ritkán köszöntek. Az ő köszönésük egymás közt, a felnőtt nők­nek, a bírónak, a jegyzőnek, a tanítónak, hivatalos helyeken az Aggyon Isten jó napot, Jó napot aggyon Isten, a kevésbé igényes esetekben csak Jó napot vagy csak Aggyon Isten volt. A nők közül is köszöntek a felsoroltaknak ily módon. Az idősebb korosztályú férfiak is a Jó napot valamelyik formájával köszöntek egymás közt és másoknak is, az első világháború után már csak ritka kivétellel. A papnak mindenki, a felnőttek is Dicsértessik ajézus Krisz­tussal köszöntek egészen a közelmúltig, sokszor még a mai na-19

Next

/
Oldalképek
Tartalom