Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Pályamunka

nem ismeretes, miért is kapták a ragadványnevüket. Ilyenekből lehetne még sokat felsorolni. Némelyek szívesen éltek vele, mások bánták, akár a csúfneveket is, ezért nem mindenkor használtuk nyíltan ezeket.

A felnőtt, idősebb nők legrégibb köszönési formája, ritkán, a Dicsértessék a Jézus Neve volt. Emlékszem az ángyira, aki az öreganyámat Dicsértessék a Jézus Nevével köszöntötte. Párhuzamosan is, de főképpen a későbbi időkben a Dicsértessék a Jézus Neve vált általános köszönési formává a nők között. Felelet: Mindörökkin Ámmén. Sokan, különösen a gyerekek lerövidítették csértessikre (nem tudom, hogy szokásból vagy gúnyból tették-e?) Dicsértcssik a Jézus Krisztust köszöntek a nők, ha hozzánk jöttek, közvetlenül a második világháborút követő időszakig, ugyanúgy, ha rokonhoz vagy a szomszédba mentünk, az idősebbeknek az utcán stb. Dicsértessik a Jézus Krisztust köszöntünk részben a falusi bírónak, régebben a tanítónak is, ami az első világháború után megváltozott.

Dicsértessik a Jézus Krisztussal a felnőtt férfiak régen is csak ritkán köszöntek. Az ő köszönésük egymás közt, a felnőtt nőknek, a bírónak, a jegyzőnek, a tanítónak, hivatalos helyeken az Aggyon Isten jó napot, Jó napot aggyon Isten, a kevésbé igényes esetekben csak Jó napot vagy csak Aggyon Isten volt.

A nők közül is köszöntek a felsoroltaknak ily módon. Az idősebb korosztályú férfiak is a Jó napot valamelyik formájával köszöntek egymás közt és másoknak is, az első világháború után már csak ritka kivétellel.

A papnak mindenki, a felnőttek is Dicsértessik ajézus Krisztussal köszöntek egészen a közelmúltig, sokszor még a mai na-19