Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Pályamunka

veskedő becenév, pl. Baba, Cica, Tenci srb. leginkább Lendván volt divatban.

Ezen kívül sok személynek vagy családnak ragadványneve, csúfneve is volt. Rendszerint eszerint hívtuk őket, egyedülállóan, vagy a hivatalos névvel együtt. Sokszor így jobban ismerték és még ma is ismerik egymást, mint a hivatalos nevükön. Példának a következőket jegyeztem fel:

Harangozuknak a Labárékat Kapcán, mert ők harangoztak a faluban.

Harangozu Jóskánok a család egyik tagját.

Almás Fehérnek a Fehér Józsefet Lendván, mert almával kereskedett.

Nagy Pikunak a Horvát Miklóst Felsőlakosból, mert nagytermetű volt.

Setei Jóska bácsinak a Fíorvát Józsefet, mert benősült Felsőlakosban a Setéikhez.

Törzsök Jancsinak neveztek el egy nagyon alacsony embert.

Pfámész Jancsinak nevezték el azt a felsőlakosi férfit, aki a kérdést, hogy „Hová mégy?”, úgy tette fel, hogy „Há ménsz"? így rajta maradt a név.

Rétes maradik. így nevezték el a Rétesék legkisebb gyermekét egyik közeli faluban.

Noja-noja ragadványnéven nevezték Felsőlakosban azt a Katinénit, aki, ha valamit helyeselt, azt mondta, hogy naja, naja, vagyis igen.

Kis Pistánok Varga Istvánt Felsőlakosból, mert alacsony volt.

Bedik vőjiknck. Tót Miklóst, mert benősült a Bedőkhöz, Felsőlakosban.

17