Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Pályamunka

sadalmi réteghez tartoztak. A gyártulajdonos magázta a munkásnőit.

(Adatközlő: Szőke Mariska, Peteshdza.)

A felnőttek, hasonlóképpen, mint a gyerekek, a nagybácsit nevén szólították és hozzámondták bátyám vagy báttyo, feleségét pedig neve mondása nélkül (kis) annyinak szólították. A nagynéni nevéhez a nénim megszólítás tartozott, férjét neve mondása nélkül sógornak, máskor sógoromnak szólították. Csak ritkán mondták ki a megszólítás előtt a nevét is, pl. üllőn lé, Jóska sógor! Szomszédokat, vagy más felnőtt ismerőst a neve mondása után bácsinak, illetve néninek vagy nyénnyinek szólították.

Anyám az anyósát, vagyis az öreganyámat otthon mamának hívta. Ha valaki mással beszélt róla, akkor az anyusom szóval nevezte. Gyerekeinek pedig azt parancsolta, hogy hijjdtok a zöreganydtokat, pl. reggelizni! Apussát apának, ha valakivel beszélt róla, akkor apusomnak nevezte, a parancs pedig hasonlóan szólt: bijjátok a zöregapdtokat, pl. vacsorázni! Ilyen értelemben szólította az apám is az anyósát, az apósát, valamint saját gyerekei előtt ugyanúgy nevezte a nagyszülőket.

Komaságban a szülők és a keresztszülők komámnak, illetve komámasszonynak vagy komaasszonynak szólították egymást. Rendszerint tegeződtek, de az idősebbek között akadt, akik magázódtak.

A keresztnevükről megjegyzem, hogy legtöbbször a meghonosodott becéző formáját használtuk, így hívtuk egymást falun és Lendván is. Pl. Katica, Mariska, Manka, Manyi, Anus, Nani, Panna, Gyulis, Gyulinka, Gyuri, Pepi, Pista, Ferku, Náci, Naca, Csicsu, Csicsa, Reszka, Piku, Böske, Örzse, Rézi, Miska stb. A más szóval ked16