Szabó Mária: Magyar nyelvi régiségek Lendvavidékről (Lendva, 2002)

Pályamunka

Megszólítási, köszönési, tiszteletadási formák, durvaságok... az A.) pontba foglalt követelmények értelmében.

Szüleim (szül. 1905,1908) felnőttként is magázták saját szüleiket (1872, 1880) és nagyszüleiket (1825, 1837) is. Mint házastársak, úgy a szülők, mint a nagyszülők tegezték egymást.

Voltak azonban kivételek, amikor a házastársak magázták egymást. Gyakoribb volt, hogy a feleség magázta a férjét, a férj viszont tegezte feleségét. Példa F. P. és felesége Felsőlakosból. Ott a feleség magázta az urát (férjét), a férj pedig tegezte feleségét. Egy alkalommal a férj sokáig emaradott, és az asszony elment érte a szomszédba. A következő párbeszéd hangzott el köztük: „Halla, gyöjjön haza. A tehenüknek aggyon ennyi." A férj felelt: „Az a zen gondomV’ (E rövid történetből kitűnik a gondos, de a tehetetlen asszony és a nemtörődöm, ráérő férj kapcsolata.)

Legtöbb esetben mégis mindketten, férj és feleség tegezték egymást, különösen az első világháborút követő időben és később egyre inkább.

Ennél régebben, amikor a kendezés (ami egyfajta magázást jelent) volt divatban, akkor is voltak esetek, hogy a férj és feleség kendezték egymást. (Pl. a XIX. sz. utolsó negyedében született felsőlakosi Horváth Miklós /falusi nevén Nagy Piku/ és neje, a hosszúfalui születésű Göncz Rozi.

Máskor csak a feleség kendezte az urát, a férj pedig ilyenkor is rendszerint tegezte a feleségét.

Az első világháborút megelőző időszakban a házasok már gyakrabban magázták, mint kendezték egymást.

Valószínű, hogy minden megszólítási formánál így volt ez már az esküvőjük előtt is, az ő idejükben. Azonban ilyen régi

13