Szabó Mária: Régi magyar lakodalmas szokások és köszöntők a lendvavidéki falvakból (Lendva, 1996)

Még néhány apróság a lakodalmas ház tájáról

íMég néhány apróság a lakodalmas ház tájáról

Régen az esküvőket és a velejáró lakodalmakat csak télen, farsang idején tartották, vízkereszttől húshagyókeddig. Amikor a húsvét későbbi időpontra esett és ezzel a farsang is hosszabb lett, sokszor hallottam a mondást, hogy: “Hopp sánta, kilenc hét a farsang”. (Vagyis, van mindenkinek elég ideje ahhoz, hogy házasságra határozza el magát.)

Van ugyan “zöld-farsang” is, húsvéttől ádventig, de ekkor is csak “Katalin” körül voltak a lakodalmak, amikor az idő már hűvösebbre fordult és a mezei munka befejeztével az emberek jobban ráértek lakodalmazni.

Régen kevesebb volt a meghívott vendég és a vasárnapi lakodalomhoz csütörtökön kezdtek el sütni-főzni a gazdasszonyok, a főgazdasszony vezetésével, akit már előre ilyen megbízással hívtak meg. A többi mint kisegítő gazdasszony segédkezett. (így van ez ma is, csak több a vendég és a szombati esküvőhöz már hétfőn elkezdenek “készíteni”.) Sok jót készítettek, de a húsokon kívül tíz-tizenöt kuglófot, hajdinakásás véres, májas és köleskásás hurkát, otthon készített, kézzel hajszálvékonyra aprított levestésztát, “perecet”, rétest és palacsintát (kü-47