Szabó Mária: Régi magyar lakodalmas szokások és köszöntők a lendvavidéki falvakból (Lendva, 1996)

Még néhány apróság a lakodalmas ház tájáról

lönböző töltelékkel), húsoskáposztát okvetlenül. Vagyis a felsorolt ételek nélkül nem volt lakodalom. Ha sok volt a vendég, levágtak 1-2 disznót, borjút, bikát is, valamint az összehordott csirkéket, tyúkokat.

Az akkori szokás szerint a falusiak ugyanis már néhány nappal a lakodalom előtt sok jót összehordtak a lakodalomtartó gazda kisegítésére. Pl.: tyúkokat, csirkéket, túrót, tejfölt, vajat, diót, mákot stb. (Ezt jó szokásnak találtam.) Hasonló esetben mindezt ő is viszonozta. Az adakozók kalácsot, süteményt kaptak cserébe kosarukba. (Ezért az első két napon sütött süteményeket jóformán ki is osztották.)

A vendéghívó “munkaköréhez” tartozott, a már leírtakon kívül, a tormareszelés, az egész lakodalom részére. Az ő kötelessége volt az is, hogy gondoskodjon az evőeszközök cseréjéről, az asztalokon. Ezeket Julcsa-kosárba rakta és nagy csörömpöléssel hordta körül és osztotta szét.

A gazdaember vagy borgazda dolgához tartozott, hogy nagy, szájas korsóban hordta a bort az asztalokon lévő literes (régebben pintes) üvegekbe, ügyelve, nehogy kiürüljenek, mert akkor büntetést mértek rá: nagy pohárból kellett innia - fenékig.

Megtörtént, hogy a vendégek bögrékbe, poharakba “kicsuribálták" a bort, csakhogy elcsípjék a gazdaembert és berúgathassák. Ilyenkor nagy hangon dalolták neki, hogy:

“Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, öt, hat, hét,

badacsonyi pintes üveg mindig üres,

48