Szabó Mária: Régi magyar lakodalmas szokások és köszöntők a lendvavidéki falvakból (Lendva, 1996)

Még néhány apróság a lakodalmas ház tájáról

lönböző töltelékkel), húsoskáposztát okvetlenül. Vagyis a felsorolt ételek nélkül nem volt lakodalom. Ha sok volt a vendég, levágtak 1-2 disznót, borjút, bikát is, valamint az összehordott csirkéket, tyúkokat. Az akkori szokás szerint a falusiak ugyanis már né­hány nappal a lakodalom előtt sok jót összehordtak a lakodalomtartó gazda kisegítésére. Pl.: tyúkokat, csirké­ket, túrót, tejfölt, vajat, diót, mákot stb. (Ezt jó szokás­nak találtam.) Hasonló esetben mindezt ő is viszonozta. Az adakozók kalácsot, süteményt kaptak cserébe kosa­rukba. (Ezért az első két napon sütött süteményeket jó­formán ki is osztották.) A vendéghívó “munkaköréhez” tartozott, a már leír­takon kívül, a tormareszelés, az egész lakodalom részére. Az ő kötelessége volt az is, hogy gondoskodjon az evőesz­közök cseréjéről, az asztalokon. Ezeket Julcsa-kosárba rak­ta és nagy csörömpöléssel hordta körül és osztotta szét. A gazdaember vagy borgazda dolgához tartozott, hogy nagy, szájas korsóban hordta a bort az asztalokon lévő literes (régebben pintes) üvegekbe, ügyelve, nehogy ki­ürüljenek, mert akkor büntetést mértek rá: nagy pohár­ból kellett innia - fenékig. Megtörtént, hogy a vendégek bögrékbe, poharakba “kicsuribálták" a bort, csakhogy elcsípjék a gazdaembert és berúgathassák. Ilyenkor nagy hangon dalolták neki, hogy: “Egy, kettő, három, négy, öt, hat, hét, öt, hat, hét, badacsonyi pintes üveg mindig üres, 48

Next

/
Oldalképek
Tartalom