Szabó Mária: Régi magyar lakodalmas szokások és köszöntők a lendvavidéki falvakból (Lendva, 1996)

A lakodalom másnapján

tát küldenek a nászmenettel.

Szokásban volt régen a “futukokas” küldése is. A piros szalaggal díszített kakast a vőlegény vitte, amikor ment a menyasszonyáért. A menyasszony pedig “gércit” (jércét) hozott magával, cserébe. Ez is a nászasszony gondjaihoz tartozott, hogy ki ne maradjon.

Délután a vendégek nagy nótaszóval, régen "gyuhintásokkal" is, “előútba” (látogatóba) is elmentek a másik fél lakodalmába. Útközben egy-egy idegen házat is meglátogattak, megtréfáltak. Vittek magukkal perecet, bort, stb. és mindenkit megkínáltak.

Zsitkócban “mosdatni” mentek. A menyasszony a csapatával a kiszemelt házhoz tartott. Vittek magukkal bort és kosárban süteményt is. Ezzel már útközben boldog-boldogtalant megkínáltak, sőt a háznál várakozó otthoniakat és szomszédaikat is. Közben a menyasszony az udvarban lévő kútnál, a vödörben előre odakészített vizet “ráloccsantotta” az ottlévőkre, vagyis “megmosdatta” őket. A visszaútra újból megtöltötték üvegjeiket.

Hétfő délután az öregeket és a gyerekeket is elvitték rövidebb időre a lakodalomba. Itt volt egyben a gyerekek “tánciskolája” is. A maskurák is megérkeztek és ajándékba gyerekkocsit toltak a menyasszonynak. Mivel “cigány nélkül nincs akasztás”, azok is jöttek és megjósolták a”biztos” jövőt.

Este vacsorára újabb tálalás kezdődött. Utána a muzsikások mindenkinek elhúzták a “reggeli nótáját” (kedvenc nótáját), közben a vendéghívó tányérozta a pénz44