Szabó Mária: Régi magyar lakodalmas szokások és köszöntők a lendvavidéki falvakból (Lendva, 1996)

A lakodalom másnapján

Ilyenkor, délután az egyik “fő szertartás” volt a “fumu keresztelése”. A fumu finoman elkészített “kőtt” (kelt) kalács volt, dióval, mákkal, mazsolával, kakaóval töltve, négyes fonással, vagy vékonyabb, rúd alakokra formált, töltött tészta volt, amit téglalap alakú cseréptepsiben előző nap sütöttek. Ez a nászasszony gondjaira lett bízva, amikor elkísérte a menyasszonyt a vőlegény házába. Ez az ünnepi kalács a lányos ház ajándéka volt a vőlegényes háznak. Szép, háziszőttes, piros, felszedett mintájú asztalruhába (asztalterítőbe) volt “bebugyelálva” (betakarva). A nászasszony dalolva, fején a fumuval, éjjel a megérkezés után betáncolt a lagziba. Másnap volt a “keresztelés”. Előfordult, hogy az éjjeli betáncolás elmaradt és ugyanúgy másnap, nagy ceremóniával, történt meg a “fumu keresztelése”. A “Metszd meg” vagy a “Vágd fel” nevet adták neki, amit néha hosszú “kötüködés” árán, de a nászasszonynak ki kellett találnia, mert addig a muzsikások nem szűntek meg vég nélkül muzsikálni. Ha már tudták a nevét, akkor “megszentelték”, de nem is a “fumut”, hanem bő vízzel a jelenlévőket. A “szertartás” vezetőjének bóbás ingje volt és drótból készült “szemüvegje”. Majd a “fumut” szépen felszeletelték, úgy, hogy mindenki kaphatott belőle. Még haza is vitték a finom süteményt. A fumus csomagból néhol kocka- és színes cukrot, diót, mogyorót stb. is szórtak szét a vendégeknek. Úgy tartották (a babonások), hogy a “fumuba” mielőbb bele kell harapni, akkor majd a gyerek előbb tud beszélni. Mostanában “fumu” helyett tor43