Szabó Mária: Régi magyar lakodalmas szokások és köszöntők a lendvavidéki falvakból (Lendva, 1996)

A lakodalom másnapján

nám e háznál magamat, kérem, hallgassák meg egynéhány szavamat:

Előbb, mint a vendégséghez látunk, kedves vendégeink még egy kicsit várunk. Vannak néhányan még, akik hiányoznak nálunk, de bárha elkésnek -felkeresik házunk.

Nem sokat tanultam, tudja azt mindnyája, sokszor sírva mentem én az iskolába. De a tanító úr mogyoró pálcája, mégis rászoktatott egy kis tudományra.

Amit megtanultam, használom pedig, meg fognak gy& ződni erről majd reggelig. Mindazt, ami szegény házunktól kitelik, behozom maguknak, tudom megszeretik.

Füstös muzsikusok el ne aludjatok, szünet nélkül folyvást csak muzsikáljatok. Ne hagyjátok soká biztatni magatok, mert tudjátok meg, hogy mostan én mulatok.

Indítom is íme lépésre a lábam, ám még nem a táncra ebben az órában. Megnézem, mi hír van ott kint a konyhában, hátha van valami számunkra a tálban.

Készülnek az étkek, süt-főz a szakácsnő, oly ügyes a keze, mint senkié másé.

Lesz majd mindenféle: pecsenye meg máié, lesz török császártól tegnap hozott kávé.

Káposztás hús lészen, hasaszalonnával, kifőtt pulykának a combja - rizskásával. Szereti a magyar ezt, bizony módjával, meg is esszük mindjárt derekas étvággyal.

Mindenkinek legyen ételünk kedvére, s kívánom, hogy váljék egészségére. Akiket ma itten összegyűlve látok, mindenkinek sok évet kívánok!”

(A folytatásban közlök még néhány mókás köszöntőt.)

42