Szabó Mária: Régi magyar lakodalmas szokások és köszöntők a lendvavidéki falvakból (Lendva, 1996)

Amikor éjfél táján a menyasszonyt (ritkábban a vőlegényt) "elköszöntik"

akik által felneveltél, számomra utat jelöltél, a páros életre előkészítettél és végül kedves párom karjaiba helyeztél. Most fordul el életemnek útja, vagy sírig örömre, vagy örökös búra. Ezért én Jézusom ne hagyj el, légy velem, bocsásd meg az eddig elkövetett vétkem. Add, hogy boldog legyen a páros életem, jóságos Szűzanyám, maradj Te is mellettem. ”

(A köszöntő folytatása):

“Először feléd fordulok jó édesapám, tán könnyezve nézed, mint borul el orcám. (Ha már meghalt: ki mennyekből nézed, mint borul el orcám). Köszönöm a sok jót, amit értem tettél, hogy hosszú esztendőkön át kenyeret kerestél. Jóra tanítottál, a rossztól intettél, most pedig szárnyamra eresztettél, s a házasélet útjára segítettél. Mielőtt a szülői házból kilépek, térdemre borulva köszönetét mondok, bocsánatot kérek, boldog mennyországgal az Isten fizessen meg.

Ezután tőled köszönök el kedves édesanyám, ki világra szültél és hű dajkám voltál. Tudom, hogy fáj anyai szívednek, hogy elválását látod kedves gyermekednek. Tudom, hogy szerettél, mint gyönge virágot ápoltál, neveltél. Köszönöm a sok jót, amit értem tettél. Add ide kezedet, meleg könnyeimmel hadd öntsem rá jelét a hálás szeretetnek. Fizesse meg Isten sok fáradozásodat, vigyen fel érte a mennybe, vigadjál szüntelen örök dicsőségbe’! Isten veled!

Kedves nagyszüleim, tőletek is búcsúzom, a jó Isten áldása veletek maradjon. Ha megbántottalak, bocsássatok meg nekem, mennyei koronával jutalmazzon Isten.

Kedves testvéreim, hozzátok szólok most, tiszta szívemből néktek minden jót kívánok. Tőletek is szépen bocsánatot

32