Szabó Mária: Régi magyar lakodalmas szokások és köszöntők a lendvavidéki falvakból (Lendva, 1996)

Amikor éjfél táján a menyasszonyt (ritkábban a vőlegényt) "elköszöntik"

kérek, én is szívből megbocsátok néktek. Istennek áldása veletek maradjon, soha el ne hagyjon, s majdan az égbe magához fogadjon.

Kedves kereszt-, bérma' és fogadott keresztszüleim, akik engem a keresztség és a bérmálás szentségének felvételéhez segítettek, köszönetét mondok, hogy meg nem vetettek. Köszönöm irántam való jóságukat, szeretetüket és sok ajándékukat, fényes mennyországban nyerjék el jutalmukat. (Őket magázni volt szokás.)

Kedves rokonaim, barátnőim, szomszédaim, jóakaróim és vendégtársaim, akik mindigjavamra voltatok, köszönöm, hogy ezen a mennyegzőn meglátogattatok. Amikor távozom a szülői háztól, kérem a jó Istent, áldjon meg minden jóval benneteket. Isten veletek!”

(A násznagy folytatja):

“Most pedig mindenkitől még egyszer bocsánatot kérek, ne nyomja telkemet semmiféle vétek. Találkozzunk mi még ilyen számban szépen, többször itt a földön és majd fönn a mennyben!

Végül köszönöm a házigazdának, gazdasszonyának, a gazdasszonyoknak, a muzsikásoknak és mindannyiuknak, hogy kis seregünket befogadták és ilyen szépen kiszolgálták.

Az ittmaradottaknak kívánok jó és víg mulatóst, nekünk pedig szerencsés megérkezést!"

33