Kepéné Bihar Mária - Lendvai Kepe Zoltán: Domonkosfai értékőrzők (Lendva, 2012)

Töktermesztés és olajütés

A tökmagolajütés egykoron a köpesztéssel vette kezdetét, amely e vidék egyik legnépszerűbb népi társasmunkájának számított. Beszélgettek, iszogat­tak, daloltak az emberek, miközben e munkát végez­ték. A köpesztés során az előre beáztatott, akkor még héjas tökmagot megfosztották a héjától. Ma már a héj nélküli magot termő' tökfajták terjedtek el és ezzel leál­dozott a köpesztőknek is. Kardos László Az őrség népi táplálkozása című 1943‘ban megjelent könyvében ki­emelt figyelmet szentel az őrségi „olajcsinálásnak” és a bükaljai „olajcsinálónak”: „A tökmagot tepsibe ön­tik, vagy vaiamilyen más alkalmatosságon a keinen - cetetóh szárítják akár egy hónapnál is hosszabb ideig. Helyenként kis vászonzsákban szárad. Tavasz felé, úgy február derekán - például Szalafóh, - felkerekedik 5-6 asszony és elmegy ‘‘olajat csinálni”. Másutt is cso­portosan állnak össze és keresik fel a “gyárat”. De itt férdak is! Bükallán éjjel-nappal egyfolytában dolgoz­nak és folyamatosan mindenki tökmagját kisajtolják. A gyárak a malmok■ ma már többnyire ott készítik el az olajat. De magányosoknál is van olajütóesetleg éppen saját szerkesztményű olajsotu. (...) Hátul van a téglából, másutt sárból, épített túszéi (tűzhely); rajta a tökmagpirításra szolgáló serpenyő', mellette a lefe­dett katlan, amiben a gyúráshoz szükséges melegvíz forr. (...) A tökmagfeldolgozás különben a következó'­­képen történik•' a száraz tökmagot felöntik a tökmag­­daráló garatjára és kövön ledarálják, még pedig két­szer. Ezt a köves darálót, amely rendszerint bent van a malomban, régen kézzel hajtották és csak ma törté­nik az őrlés vizieróvel (Bükallán). Haladottabb faluk­ban meg már henger közt aprózódik el a mag. Az őr­letet teknóbe teszik és át- meg átgyúrják. Helyenként víz nélkül, mindaddig, míg csak meg nem zsírosul a gyúrma, másutt meg egykét kanál forró vizet önte­nek rá és avval dagasztják meg. Az így kezelt magot bádoglapáttal átmerik a serpenyőbe és pirítják mind­addig; míg szép sárgásbarna színt nem kap, közben 24

Next

/
Oldalképek
Tartalom