Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
(egyben gyámapja is, majd később - kétszeresen - a sógora). Az Ödön nevet a Magyar utónév könyv (Ladó János szerkesztésében) egyrészt a Jenő névvel hozza kapcsolatba, Jenő viszont a magyarok hatodik törzse volt (újra a hatosok), másrészt az Edmond névre vezeti vissza, ami viszont azt jelenti: az öröklött birtokot megőrző. Makai Ödön jómódú polgári zsidó család sarja volt, és csak találgathatjuk, hogy milyen indíttatásból kötelezte el magát, „nősült be a József családba”. Legalább olyan titokzatos és nem magától értetődő az, hogy tényleg „eljenősödött a Józsefek között”, és a maga módján őrizte az örökölt birtokot, vagyis magát József Attilát, mint az, amiről már korábban beszéltünk József Áron kapcsán, hogy ti. olyan nevet választ fiának (román - egyesek szerint szerb - származása, görögkeleti vallása stb. ellenére), amire a magyarságnak 1500 évet kellett várnia... Mielőtt hozzálátnánk az anyai ősök (neveiben lakozó ősképek) feltárásához, és folytatnánk utunkat a szinkronicitás fonala mentén, és újabb „törvényes véletleneket” keresnénk József Attila „múltjában”, hasznosnak ígérkezik, ha összefoglaljuk, hogy költőnk életét-életmüvét miként is befolyásoltál azok a bizonyos nevek. Láttuk, hogy a költő megszületését megelőzően már beindultak azok a „mitikus mechanizmusok”, amelyek messzemenően kihatottak a József család (utolsó - hatodik) legfiatalabb sarjára, nem utolsósorban éppen csodába illő névadása (névválasztás), de még inkább magának a névnek a milyensége, súlya folytán. Érdemes nagyon komolyan venni azt, amit József Attila magáról ír, a Curriculum vitae ben, hogy ti.: „Az Attila királyról szóló mesék fölfedezése, azt hiszem, döntően hatott ettől kezdve minden törekvésemre, végső soron talán ez az élményem vezetett el az irodalomhoz, ez az élmény tett gondolkodóvá, olyan emberré (...) azzá, aki hallgat a Pista névre, míg be nem igazolódik az, amit ő maga gondol, hogy Attilának hívják.” Úgy tűnik, hogy az az ember, akit ma (de még inkább a jövőben) József Attila néven emlegetnek, más nevet viselvén, lehetne talán tehetséges poéta, akár zseni is, de költőkirály, „mitikus tünemény” sohasem... A „második megszületése”, pszichológiai világra jötte Öcsödön nem más, mint „névre hívás”... Ezek után nem kell csodálkoznunk azon, hogy verseiben (már a legelsőben is) szívesen nevén nevezi, „hívja magát”: „Mi jó dolga van Attilának.” (Kedves Jocó!, részlet) 83
