Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
elkergete a tik kedves kenyér kereső apátok...« József Etel szerint az ok a »lánghajú« nő lehetett. Józsefi Áron az egyik kaszárnyából hozta a szappanfőzéshez szükséges zsiradékot, amit a »lánghajú« kantinosnő gyűjtött össze számára. E kapcsolat azután szerelmi viszonnyá alakulhatott, amiért Pőcze Borbála kérdőre vonta a nővérénél, Klier Rezsőnénél bújtatott nőt, a férfit pedig választás elé állította. Józsefi Áron döntését és a férj elkergetését egy másik tényező is motiválhatta. A régi magyar parasztcsaládokban, ha nem kívántak több gyermeket, a férj kiköltözött aludni az istállóba, ami együttjárt a nemi élet abbahagyásával. Valószínűleg Pőcze Borbála is e hagyományos módszerrel próbálta a további gyermekek születését korlátozni, amelyben közrejátszhatott női baja is, a későbbi méhnyakrák előzménye.”316 József Áron tehát (mintha apósától vette volna a mintát) ugyanúgy a „zsiradékon csúszott el” (bukott le) és lett kegyvesztett a „lánghajú nő” miatt felesége, Pőcze Borbála szemében, mint Pőcze Imre, aki szintén zsiradékon (sonkán és szalonnán) próbálta megvásárolni annak a bizonyos cemende Perzsének a kegyeit (neki nem a haja volt lángoló, minden valószínűség szerint máshol „perzselte” Dörmögőt), amelyeket Demeter Julianna (a költő nagymamája) - lehet, hogy ezúttal is gyermekáldás kivédése okából - nem tudott, vagy nem akart megosztani a „Tyatyával”. Lehetséges persze az is, hogy Pőcze Borbála vette át és ismételte meg a maga életében is (amikor ennek eljött az ideje) az anyai példát... Bárhogy álljon is a dolog, tény, hogy József Attila ősapái, vagyis a nemzők, végső soron nemi (és nem igeni) okok miatt voltak kénytelenek elhagyni családjukat, miután szerepüket, a nemzést annak rendje és módja szerint elvégezték a megfelelő helyen és időben. De nemcsak a családjukat hagyták el, mindketten nagyot zuhantak a társadalom ranglétráján is, a perifériára sodorta őket a sors, ahol egyikük is, másikuk is „elpöcésedett”. (József Áron iszonyú szegénységben hunyt el 66 éves korában, Temesvárott, 1937. november 20-án, Ödön napján - 13 nappal József Attila tragikus halála előtt.) Pőcze (Id.) Imre kivonulása a társadalomból bizonyos értelemben egyet jelentett a természetbe, pontosabban az állatokhoz való visszatéréshez, Dörmögő ugyanis a szó jó értelmében elvesztette emberi mivoltát, elállatiasodott. Elfeledte (ha egyáltalán ismerte) az emberi beszédet, 316 i. m. 158. 381
