Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)

„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”

- H. I.) a még osztatlan ősistenség neve »végtelenség«-q{ jelent, épp úgy, mint tenger szavunk is. A YOTENGR1T Yo tagja nem »jót« jelent, hanem a »három ős egyikének nyelvén« Első-1. Valószínűleg jó szavunk eredeti, differenciált jelentése is a »primat«, az »első« fogalmát födi! Az Árpád-kori »Mágus-pörökben« többször is említtetnek a tengeri, tengrit nevek - ISTEN fogalmára. Kiszely István megjegyzi, hogy a belső-ázsiai hunok »bor tengeri «-«íA nevezték a »hajnal istenét«.”149 Helyben vagyunk! Attila (szavunk) - mint ezt már annyiszor elmondtuk - egyszerre je­lenti az atyácskát, az őst, az első (jó)istent és az élet vizét (tengerét), megtartóját. A vers „tengere” nem más, mint maga Attila, úgy is mint József, és úgy is mint Hun (Hadúr). Ez a kettősség, vagyis a „régi” és az „új” Attila egyidejű megjelenése érhető tetten a Hazám 6. szakasza két utolsó versszakában: Ezer esztendő távolából, Hol lehet altiszt, azt kutatja, hátán kis batyuval, kilábol holott a sírt, hol nyugszik atyja, a népségből a nép fia. kellene megbotoznia. A nép fia természetesen József Attila, megbotozott sír pedig nem első­sorban József Áron sítja, amelyet tehetetlen bosszúból (hogy családját elhagyta) botoz a fiú, és nem is (csak) a földesúr végső nyughelye, aki: „szétveret falut és tanyát”, hanem magának Attilának a sítja (tudjuk, ez is a víz alatt van), aki nem „holmi altisztecske”, hanem igazi hadúr. A megbotozás ezek szerint nem a földesúmak „visszaadott kölcsönkenyér”, ütleg, hanem az igazi ős, a Hajnalisten feltámasztását, reinkarnációját előidéző szertartás, ébresztés... Hogy ez a bizonyos szertartás sikeres, bizonyítja egy már szintén többször emlegetett verssor a Pogányos hitvallás magyarul című versből: „Hadúr itt van közöttetek”, úgy hívják: József Attila, és a „szavak hadá­nak az ura”... Szépen mosódnak tehát egybe József Attila Hazám című és a Csak most értem meg az apámat kezdetű versekben a költemények tengerének hullámain az apafigurák (József Áron, Attila hun király) és a pátriák (óhazák, újvilágok), de ott „teszik a dolgukat” a sorok között a múzsák is 149i. m. 55. 209

Next

/
Oldalképek
Tartalom