Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)

„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”

kontinuumot alkot az égen, csak egymást látják, farkasszemet néznek egymással, mivel Attila (aki mint Nap-hős, a Kos jegyében, a tavaszi napfordulókor újjászületik, erőre kap) árnyékban hagyja a zodiákus többi szereplőjét, és csak Flórát világítja meg. (Ez az a helyzet, amikor . .pírban zöldéi a fiatal ág...”)

A huszadik sorban ez áll: „egész világom ege lettél...”

Elképzelhető, hogy József Attilában a Kozmutza - kozmosz - világ - ég - egész asszociációsor villant fel, amikor egymás mellé illesztette a szóban forgó idézet szavait. A Kozmutza családnév (és egyben a román pópa vezetékneve, aki apja helyett - József Áron, tudjuk, szintén román volt - apáskodott felette diákkorában) nem minden ok nélkül varázsolhatta el a költőt. Mint láttuk, ennek a bizonyos névvarázsnak, névmágiának megvoltak a megfelelő előzményei. A személyek: Kozmutza, a pap, és Kozmutza Flóra, akik a nevet hordozták-viselték, magát a mindenséget tették a költő számára szinte fizikailag is, de mindenekelőtt ún. metafizikailag érezhető, kitapintható realitássá. Külön figyelmet érdemel a verssor utolsó szava, a lettél, amely igazi varázsszó, és mintegy magába süríti az egész sort, de szinte a verset is. Oda-vissza is olvasható jobbról és balról is közel ugyanaz az értelme, amitől egy kicsit a m(M)érlegre emlékeztet, tükörszimmetrikus volta a librához (mérleg) teszi hasonlatossá. Mindkét irányból olvasva a következők „szűrhetők ki” belőle:

LE, LÉ, LETT, LÉT, TÉL, ÉL, TE, ÉT, ETTÉL stb...

Mindazonáltal továbbgondolásra érdemesnek tartom a következő változatokat is: ETTÉL, ETEL, ITAL, ATIL, ATTILA stb.

Az egész világ(om) ege szóösszetétel megengedi azt a következtetést is, hogy Kozmutza Flóra (a román pópával, a másik Kozmutzával egyetemben) „szűkebb kozmikus környezetünket”, a Naprendszert, ill. az Állatövet is megszemélyesítse.

Ahogy a Már két milliárd című versben elsősorban a f(F)öldi természet (és társadalom) dolgaira volt kiteqeszthető (hiány alakjában) Flóra, úgy vonatkoztatható most a kozmoszra, szinte maradék nélkül Kozmutza.

Tejút-istennői voltára már többször kitértünk (legutóbb a Március című vers kapcsán) és lesz még alkalmunk arra a továbbiakban is, hogy hangsúlyozzuk ebbéli szerepének természetét. Lássuk, miként alkotnak (ezúttal közös vi*lágot) József Attila és Kozmutza Flóra:

A mező ezúttal az ég mezeje, maga a Zodiákus, a harmat a Vízöntő. A kétes lét (kettős létezés) a Kettőst, vagyis az Ikreket jelenti, míg a bizonyosság az oppozíciós Nyilast definiálja, egyben a magyarság, Ma184