Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
gyarország „védjegye”. Ez a szembenállás (Ikrek-Nyilas) a Tejút vonulatának főtengelye is. A lábak az emberi testen a Halakat jelentik, a Kígyó a keleti zodiákus állata, a Skorpiónak felel meg. A gondokat mosó mosolyok újra a Vízöntőt sejtetik, de a tiszta víz is a Vízöntőt juttatja eszünkbe. A szemben (Flóra szemében) legelésző csikó a Nyilas (a keleti zodiákus Lova). Az okmány és a pörösködés új fent a Mérleg felségterülete (bíráskodás, ítélethozatal). Az utolsó versszak dicsérettetése, hirdettetése (mint ezt már többen is megállapították) imádságos énekekre, Mária-himnuszokra hangolják az olvasót hangulatukkal. Itt vagyunk a Szűznél, aki (ős)anyai mivoltában a Rákkal is kapcsolatba hozható. (A csillagmítoszi hagyományban az anyasággal kapcsolatos fogalmak a Rák jegyéhez fűződnek, s az sem véletlen, hogy ebben a jegyben van a Hold erőben, itt uralkodik. Ez lehet a magyarázata annak, hogy Szűz Máriát gyakran szokták úgy ábrázolni, hogy a félholdon áll.) Kilenc állatövi jegy (egyesek többször is) fordul elő a versben, annak megfelelően, hogy József Attila és Kozmutza Flóra kapcsolata is kilenc hónapig tartott, mint ezt Flórától a korábbiakban már megtudtuk. Az eddig elmondottakban (csillagmítoszi szempontból) a Nap éves útjának egyes állomásait próbáltuk beazonosítani, és valamifajta képet alkotni az égi Flóráról, Kozmutzáról. Az utolsó versszak második sora: „minden korokon át szeressél”, azt sugallja, hogy ez a most beállt égi rend sok-sok évig álljon fenn (minden korokon át), ami talán biztosítéka lehetne egy ennek megfelelő, ebből következő f(F)öldi rendnek is. Érdekes, hogy a megszólítást (egyes szám második személy) és a két utolsó versszakot (ami szintén egyes szám második személyben íródott) már nemcsak Flórára vonatkoztathatjuk, hanem József Attilára is (önmegszólítás), sőt (és elsősorban) nekünk szól ki a versből és kér bennünket arra, hogy mindig, mindenütt megméressünk. (A hat versszakból az első négy egyes szám első, ill. harmadik személyben beszél.) Az ún. énhatárok elmosódása a versben természetesen nem József Attila ún. betegségének kórtünete, hanem egy pantheisztikus életérzés megnyilvánulása, nem egó-defícit, hanem ráadás az életre... De maradjunk még egy szusszanásra a csillagoknál, egészen pontosan: próbáljunk magyarázatot adni annak a jelenségnek, hogy egyes állatövi jegyek (Nyilas, Mérleg, Vízöntő) többször is előfordulnak a költeményben (ha rejtetten is, de mégiscsak ott vannak). Ha a dolog végére akarunk járni, akkor az ún. nagyéves (platóni) Napjárás útján kell nekünk is elindulni (követni a költőt), visszafelé (az 185
