Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
Még többet fejez ki a Hétért... kezdetű négysoros: Hétért - magamat kérdem - adsz-e hatot? Játszom. Azé az érdem, ki játszhatott. A vers első két sora „kufári”: haszonleső, nyerészkedő kereskedő módjára veti fel az adásvétel alapkérdését, mint aki magát önmagára akarná „rásózni”, és minden á(A)ron jól jámi(a)... Talán nem állunk messze az igazságtól, ha azt állítjuk, hogy ez az olcsóbban venni a drágábbat szemlélet, ez a minden áron jól járni akarás billentette ki a világegyensúlyt, amit (tudjuk) a mi Attiláink hivatottak helyreállítani. Erről vall a vers második két sora: a tét ti. nem a haszon, ahogy azt a feltett kérdés piaci logikája sugallaná, sokkal többről van szó, a játékról. József Attila, aki egész népét tanítja, játszani is enged, s maga sem tesz mást, mint egész életében a szép szavakkal, az igével játszik, és teremt új világot, az érdem tehát őt illeti... A Ne légy szeles... kezdetű verse számokat ugyan nem tartalmaz, mégis számot vet: Ne légy szeles. Bár munkádon más keres - dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes. A két vers „közös nevezője” az érdem. Ami ott játék, az itt munka, József Attilánál a kettő egyre megy, mint a csillag az égen. Nem kevesebbről van szó, mint hogy József Attila számára a munka, a játék, a versírás: csillagjárás, közelebbről: Napjárás, Napútjárás, és ez „csak” áron alul, pontosabban Áron nélkül lehetséges (az apa, József Áron július elsején, Áron napján tűnt el a színről), mint a feltétel nélküli szeretet vagy kegyelem. .. Az érdem (tudjuk) ugyanaz, mint Cosma, vagyis egyezik Kozmával, Kozmutzával, a kozmosszal: magyarul a mindenséggel... De térjünk még egy kicsit vissza ahhoz a verséhez, amelyet már többször is említettünk az eddigiek folyamán, s most számokról - számolásról lévén szó, itt a helye. A hetedik című versre gondolunk természete -156
