Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
A Regöséneket Sebestyén Márta és Szörényi Levente Jeles napok (karácsonyi magyar népdalok) című, 1984-ben kiadott lemezéről tanultuk (újra), Cserepes Károly szövege és zenéje alapján. A regösök valamikor (amikor még talán nem is így hívták magukat) a pogány időkben - de talán később is, távol a városoktól, az egyházaktól, eldugott „világvégi falukban”, szórványtelepüléseken egy ideig - szarvas-maszkot (sőt nemcsak maszkot, de tetőtől talpig „szarvasruhát”) viseltek, csak később, a kereszténység felvétele és elterjedése után „szelídültek meg”, vesztették el „profánságukat” (agancsukat), a regölés pedig a keresztény mitológia elemeivel feltöltődvén, gazdagodván szegényebb lett... Mégis, álljunk meg egy szóra, és (ki tudja, hányadszor) „társítsuk képzetünket”: regös, regölés, regélés, regelés, rege, regei, reggel, régi, regény... Két szót érdemes kiemelnünk: reggel, régi... A reggel az új n(N)ap kezdetét jelöli, s ha tudjuk azt, hogy a regölés a téli napforduló tájékán, vagyis a Nap újjászületésének idején esedékes, akkor nemcsak egy új nap Napjára, de egy új év Napjára keltik fel a regösök a gazdát. December 26-ika a Szent István (Sztephanos), az első vértanú napja, akit hasonló vádakkal illettek (majd köveztek halálra), mint magát a Megváltót, Jézust. Nem véletlen, hogy a pogány (profán) magyarság első királya, mint Vajk (a szó jelentése: gazdag) jött a világra, de István néven lett királlyá alig több mint ezer esztendeje, és ami a legfontosabb: a téli napforduló ideje táján, vagyis a visszatérő, a régi, de újjászületett fény n(N)apján. A regölés reggelének n(N)apja tehát első, vagyis legrégibb keresztény királyunkat helyezi új fénybe: a magyar államiság megteremtőjének „virágkoszorújába” (az István név jelentése: virágkoszorú)... Ha ezek után (vagy ezek előtt) József Attila arról énekel, hogy szarvas volt hajdanán, akkor azt mondja szó szerint, hogy szarva-agancsa, vagyis agg volt: atya, atyácska, Attila... Ha József Attila első versében arról énekel, hogy gazdag szeretne lenni, akkor még mindig Vajkra gondol, aki talán még szarvakat is viselt, mígnem Istvánként fejére nem került a Szent Korona, amely egyben a Kárpátok „virágkoszorúja” felett is lebeg... Bartók Cantata profanáit ebben a vonatkozásban értelmezhetjük úgy (úgy is), mint egy sajátos népi-urbánus regölést, amelynek révén jó n(N)apot, jó évet (amilyen az első nap, olyan kell legyen az év), jó évezredet stb. kíván a „Kárpát-medence gazdájának és háznépének”... 288
