Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
és szeretete, tisztelete jeléül új, szép tarka köntöst csináltatott neki. Ezen a réven a kis József ki is váltotta testvérei ellenszenvét... József Attila, apjának ugyan nem számolhatott be álmairól gyermekkorában (mint híres ember - költő - annál félelmetesebben igazolódtak be a versekben leírt jövendölések, próféciák, magáról, családjáról és a XX. századról stb.), de már legelső versében szép-új ruhát kíván magának, azt az attribútumot, amely sui generis hozzátartozik aj ózsefséghez. 11 éves ekkor a kis József fiú, még nem költő, de már érzi, hogy: „Amikor verset ír az ember / nem írni volna jó.” (Amikor verset ír az ember..., részlet) Mintha a „Jocóhoz” írt strófákat az ószövetségi József mondaná tollba Attilának: Kedves Jocó!49 l.ső strófa De szeretnék gazdag lenni, Egyszer libasültet enni, Jó ruhába járni kelni, S öt forintért kuglert venni. 2. strófa Míg a cukrot szopogatnám, Uj ruhámat mutogatnám, Dicsekednél fűnek fának, Mi ió dolea van Attilának. A versírás gyógyír, a költemény költőjére talál, a mü megszüli a művészt, aki persze még nincs tudtában annak, hogy amit mond, és ahogy ezt teszi, az több egyszeri önmagánál, de a szép szavak magukért beszélnek: igéznek... Ebben az olvasatban, a versben megénekelt gazdagság nem elsősorban hírvágy, hanem szel lemi-érzelmi kvalitás, a múltba-jövőbe látás képessége, a mindenséggel való együttrezgés... Az új-jó ruha pedig a kiválasztottságot, másságot, beavatottságot hivatott érzékeltetni, hasonlóképpen, mint a király palástja, a pap miseruhája, vagy a sámán viselete. Itt és most a ruha teszi az embert, de a majdani költőt versei burkolják , jel-mezbe”, az a küldetése, hogy versekben mutatkozzék. A költő igazi ruhája maga a vers. József Attila így vall erről: A kultúra úgy hull le rólam, mint mha másról a boldog szerelemben... (Nagyon fáj, részlet) 49 József Attila 2005. I. 5. 72
