Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
(ős)apa, vagy a tiszta víz, az élet forrása és megtartója, úgy van benne az Attilához tartozó Józsefben a jóság, a jósság, a jószág, a jobbság (lett légyen az szent jobb vagy jobbágy), a jog, a jövő és ki tudná még pontosan megmondani, hogy mi minden... A héber Jóséph névből levezethető József szavunkban nemcsak a jóság, de a szépség is ott lappang: zsef = séf = séph = szép... Talán az sem teljesen légből kapott József Attila részéről, hogy (némi „csalással”) éppen (ezt) a szép szót választotta, amikor nevet keresett lapjának. Ladó János utónévkönyve szerint az összetett név első tagja Jahve (zsidóknál az Isten neve), míg a második tag jelentése valószínűleg: gyarapítson. Attilában tehát most értük utol a Józsefét, a jót, vagyis az istenit, aki gyarapít: verset költ (kelt), amiből az következik, hogy nem az, aki lehetne, ti. férfi, hanem az, aki, vagyis önmaga: Jó(zsef).. A jóság visszatérő princípium költőnknél, és nem holmi motívum, költői kép vagy más efféle, s talán így van ez a valóságban is... Hogy József Attila tényleg komolyan veszi ezt a jóságot, és nem valami véletlenszerű elszólásról van szó a Tudod, hogy nincs bocsánat című versben, ehhez vissza kell utalnunk egy nyolc évvel korábban kelt „gyöngyszemére”, a Harmatocska című panteisztikus „önarcképre”, amelyben Attila, a József, jótáll maga mellett, felelősséget vállal saját jóságáért, és mindig az: aki, nem pedig az: aki lehetne... Lássuk tehát a verset: Harmatocska Guggolva ringadoz a málnatő, meleg karján buggyos, zsiros papiros szendereg. Lágy a táj, gyöngy az est; tömött, fonott falomb. Hegyek párája rezg a halmokon s dalom. Hát dolgoztam híven, zümmögve, mint a rét. Milyen könnyű a menny! A műhely már sötét. Fáradt meg együgyű, vagy tán csak jó vagyok s reszketek, mint a ffi és mint a csillagok. Az utolsó versszak fáradtsága, együgyüsége, jósága, szinte világít a műhely sötétjében, mint a csillagok az est mennyezetén. A jóság és az isteni egy tőről fakadnak (lehet, hogy éppen a málnatőről a Kos jegy attribútumai mások mellett a bokros növények is) és az együgyűséget, vagyis a butasá67
