Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)

„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”

akkor kezd csak felsejleni, hogy milyen jelentősége van ennek a fürdésnek, fürdetésnek. Első szinten úgy interpretálhatnánk ezt a „locsi-pocsit”, hogy „húsvét lévén” egy locsolkodási ceremónia zajlik előttünk, ennek vagyunk a tanúi. A következő megközelítésben viszont már az újszülött és a halott fürösztésére ill. mosdatására kell gondolnunk, hiszen minden új lét ezzel az aktussal veszi kezdetét. (Tudni való, hogy a kisült kenyeret is megmosdatják, miután kivették a kemencéből.)

A legtitokzatosabb s talán legtágabb aspektusa ennek a fürdésnek nyilvánvalóan kozmikus, ill. csillagmítoszi: Attila - a kospont - kerül bele a Vízöntő közegébe, ott keresztelik meg ezen a karácsonyi estén, mint az új kor, a Vízöntő-éra megváltóját. Szó szerint ömlik rá az élet vize, történetesen éppen egy „Jó-Lány” által. Az egész szertartást hangos, vidám énekszó kíséri: „Nem félünk a farkastól...”

A Farkas a keleti zodiákus állata és a Kosnak a megfelelője, hasonlóképpen, mint a Kutya. A kutya talán a legtöbbet szerepeltetett állat (a farkassal és az ordassal egyetemben) József Attila verseiben, nem véletlenül. Magát a költőt eleveníti meg, őt képviseli (mint a vas, a Mars bolygó, a Mérleg-Vonat képében, a bokrok, a gyémánt, a tűz stb., mint Kos attribútumok).

Maga a „farkasének” is igen sokatmondó, megérdemli, hogy külön is foglalkozzunk vele, pontosabban azzal a drámai élethelyzettel, amelyben, mint egy törvényes véletlen, megjelenik.

Ahogy a népmeséi három kismalac is boldog megkönnyebbüléssel fakad dalra, miután „halálra fürdeti a farkast”, úgy tör fel ebből a mit sem sejtő társaságból is az ismert „farkas-fürdető melódia”. Jolán (a krónikás) szépen leírja, hogy ez volt az első este egy hónap óta, hogy senki sem érzett félelmet és szomorúságot. Mi viszont tudjuk azt, amit az éneklők nem „hallottak ki” a dalból, Attilát kivéve. József Attila ezen az estén együtt énekelt a többiekkel (2 x három kismalac?), de annak a bizonyos jelentőségélménynek a révén, amely már jó ideje meghatározta érzéseit, gondolatait, cselekedeteit, a farkasról szóló dalt szó szerint magára vonatkoztatta, egyszerre azonosult a három kismalaccal is, akik nem félnek, meg a farkassal is, aki meghal. Az a prelogikus gondolkodás, amely minden igazi költő sajátja, amikor alkot, azok a bizonyos jelentőségélmények, amelyek révén a művészek a kis magánmitológiáikat egyetemes, világmítoszi szintre emelik, és azok a szinkronicitások, amelyek az ősképekkel operáló, a világot szervesen megélő zseniket (kényszer)pályájukon tartják, poétánkat mindig is jellemezte. Itt és most

59