Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)

„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”

Erre az „almás”, „gyerekes”, „csodaváró” levélre válaszolt (írott) szóban és tettben József Attila 1937. december 3-án...

A két József testvért, Jolánt és Etelt 1937 novemberében-decemberében négy gyermek gondozására szemelte ki a sors, úgymint:

Első lön Zsuzsanna, úgy jött, mint a manna, második lön Péter, őt küldé az éter, harmadik lön Adám,

tulipán a ládán. (Három vándor, 2. Epilog)

A negyedik „lön” Attila, tehetjük hozzá...

A három Makai gyerek közül úgy tűnik, Attila a legkisebbel, a harmadikkal, Ádámmal azonosult a leginkább, vele érzett valamiféle eredendő, elrendelt, rokonságon túli rokonságot. Mindketten a harmadikok, a legkisebbek (király)fiak voltak a(z élő) gyermekek sorában, a saját családjukban.

Talán nem véletlen, hogy József Attila a Három vándor című versben külön epilógust szán Adámnak, történetesen az első számút:

Nagyapa volt Áron Elvitte a Charon Jött helyette Ádám

így gondolunk rád ám! (Három vándor, 1. Epilog)

Még izgalmasabb, elgondolkodtatóbb a kis Adámnak címzett Levél:

Nincsen

e világon semmi kincsem. Rád ám

számít a nagybácsi, Adám. Sorsom

ezért hozzád visz a gyorson. Élve

megérkezek péntek délbe.

Vess el

gondot s várj tyúklevessel s felnőtt

ha leszel és látsz egy delnőt s sorsod

orrod alá tör borsot, add el

e verset s magad ne hadd el.

55