Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
A verset, úgy gondolom, nem kell külön interpretálnunk, minden sora, szava magáért beszél. Félelmetesen végzetszerű ez az 1935-ben keletkezett „sorsvers” (is), amelyben Attila, a nagybácsi még élve („él az, aki eleven”) érkezett meg a pénteki déli gyorssal... Ezek után nincs semmi csodálkoznivalónk azon, hogy Attila is beleharapott abba a bizonyos, gyerekeknek szánt „flórái almába”, ahelyett, hogy verset írt volna a dologról. A költő 1937. augusztus 8-tól fogva (noha még megírta utolsó verseit) már nem „szublimált”, írás helyett élte a meg nem írt költeményeket. Valamilyen oknál fogva fontossá vált neki (mi már tudjuk, miért) a hármas szám: „Augusztus 8-án felkeresett, kissé felindult állapotban. Érthetetlen okokból gyászkarszalagot tett fel, kérdésemet azzal hárította el, hogy úgyis tudom, miért. Flóra leveleit számolgatta, többször maga elé mondva, hogy hármat kapott. Ellenséges hangon faggatott, hogy a szobámban levő relief mikor és hogyan került oda. »Szentháromság - a harmadik, aki Máriához tartozik, éppen József« - mondta jelentőségteljesen, a reliefre célozva... (...) ...megtámadja a takarítónőt, mert három gyufaszálat talált a dobozban, bizonyos elrendeződésben s a gyufadobozon rajta volt valami, amit Flórától kapott. (...) A három levél, háromszor egy-egy héten kezelés, szentháromság, a kilences szobában volt a szanatóriumban, kilenc az háromszor három, egyszerre világos előtte, hogy ezek mind összefüggenek, ezek nem lehetnek a véletlen játékai, »a dolgok hosszú ideje meg vannak rendezve«, »figyelmeztetni akarnak valamire az emberek«.”38 Érdemesnek tűnik a kommentárból is idézni, abból ti., hogy miként értelmezte József Attila kezelőorvosa, dr. Bak Róbert József Attila „megvilágosodását”: „»...sajátos élmény jön létre: a jelentőségélmény... (...) ...a környező dolgok szimbolikus felfogásának kényszere az, ami ilyenkor elhatalmasodik« (Gruhle). A dolgok szimbolikus jelentőséget kapnak... (...) ...a szavak egyenértékűvé válhatnak magukkal a tárgyakkal, a dolgok lényegtelen attribútumaik folytán azonosulhatnak.”39 József Attila tehát ezzel a bizonyos jelentőségélménnyel, az almaevés szimbolikus tartalmait kiaknázva élt a lehetőséggel, amikor magára (is) vonatkoztatta Flóra gyümölcseit, és az alma után nyúlt, kivett egyet. Valójában úgy harapott az almába Attila, mint az ószövetségi Ádám az Évától kapott 38 József Jolán i. m. 233-234., dr. Bak Róbert idézve. 39 i. m. 235-236., dr. Bak Róbert Gruhle, német pszichiáterre hivatkozik. 56
