Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
a lengedező szösz-sötétben, így iramlanak örök éjben kivilágított nappalok s én állok minden fülke-fényben, és könyöklők és hallgatok. (Eszmélet, XII. versszak) Talán ebben a XII. versszakban (stációban) kerül József Attila a legmesszebbre az eszmélésben. Nem kerülhetjük meg mi sem a csillagmítoszi megközelítést: Ha kellő beleérzéssel hangolódunk a szösz-sötétre, akkor egyszer csak megjelenik előttünk a fény hullámzása: képzeljük el, amint a feketeségben, a távolban (hogy ne halljuk) egy kivilágított expresszvonat halad a „levegőben” (a sötét miatt nem látjuk sem az eget, sem a földet) és haladtában fel-le hullámzik (a szintén láthatatlan dimbes-dombos síneken, amelyek hűen követik a talaj domborzati viszonyait). Ha viszont egészen közel hajolunk ehhez a fény-hullámhoz, akkor azt tapasztaljuk, hogy a fénykvantumok (fénymagok) nem mások, mint megannyi József Attilák. Mint már ezt korábban is jeleztük, a jelenkor (XX-XXI. század), de főleg a jövő, az eljövendő több mint kétezer esztendő a Vízöntő-koraként lesz számon tartva. Ez a jövő fényhullám fogja megtömi a Vízöntő sötétségét, ennek a vízben tükröződő fénynek a korpusza az új Megváltó, Jó(zsef) Attila, a vonaton járó idő, a mozgó kospont... Az Eszmélet teljes csillagmítoszi értelmezését halasszuk egy más alkalomra, és haladjunk tovább, térjünk vissza oda, ahonnan elindultunk, az Oda záró soraihoz, a mellékdal második szakaszához. Furcsa módon, a sülő hús, mint kedves vacsora: melegével, szálló illatával kapcsolja vissza a költeményt oda, ahonnan az elindult: a kezdet és a vég így érnek össze... Hogy teljes mélységében megéljük ezt a „huszárvágást”, - (gém)kapcsot - József Jolánt kell segítségül hívnunk, aki részletesen leírja az „utolsó órát”: „Hazaérve, Etus megkért, menjek és vásároljak valamit a hentesnél vacsorára. Attila megint velem jött, kettesben hagytuk el a házat. (...) A hentesnél csengő csendült meg a fejünk felett, amikor benyitottunk az üzletbe. A pulton szalonna, disznósajt, főtt hús, tepertő sorakozott.- Mit ennél vacsorára? Mit vegyünk? - kérdeztem Attilát. Mindegy - válaszolta egykedvűen. Levágattam egy darab főtt húst. A kis csengő megint csilingelt, amikor betettük magunk után az ajtót. 51
