Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
(...) Az asztalon nagy tálban a szitált liszt, mellette a langyos kovász. Reggelre frissen sült lángos lesz a tej mellé. A három kis kölyök megvacsorázott. A nagy lavórt letettem a földre a meleg vízzel. Először a legkisebbet förösztöttem meg. A kisfiú visongott, nevetett és szétpacskolta a vizet. A másik kettő ott ugrándozott és nevetett körülöttünk. Feneketlen vidámsággal hancúroztak. (...) Mindnyájan nevettünk. Aztán Adámot bebújtattam hálóingébe és a díványra ültettem. Az ötéves Péter fanyalgott, amikor rákerült a sor: Nem meleg? Nem hideg a víz? »Csak nem félsz?« csúfolódott a kislány. És máris rákezdett a vidám dalra: »Nem félünk a farkastól, farkastól, farkastól, / Úgyse bánt, csak megkóstol, trallalallala...« Egy hónappal ezelőtt érkeztünk Szárszóra. És ez volt az első este, amikor nem éreztünk félelmet és eltűnt a szomorúság a házból. Péter pityergett a lavórban, mi pedig körülugrándoztuk és kórusban énekeltük: »Nem félünk a farkastól...« Röhögtünk és énekeltünk. Etus is, én is. Nem éreztük vesztünket, ahogy mondani szokták ilyenkor. Elszabadult jókedvünk nőtt, dagadt. Attila leeresztette az újságot és nevetve nézett felénk, és ő is énekelte a dal francia szövegét: »Qui a peur du gard méchant loup...« így énekelt Attila és felénk nevetett. Aztán egyszer csak fölkelt, letette az újságot és indulni készült.- Hova mégy, Attila? - kérdeztem kicsit meghökkenve.- Szeretnék még egy kicsit sétálni - mondta. - Majd vacsorára viszszajövök. Összenéztünk Etussal. Nem mertünk szólni, mintha attól féltünk volna, ha visszatartjuk, felidézzük gyanakvását. Gyorsan mosdatni kezdtem a síró gyereket, Etus pedig sietve hámozta az utolsó szem krumplikat.- Várd meg, amíg Lala lefektette a gyerekeket - mondotta. - Aztán majd ő is veled megy. Attila kinyitotta az ajtót és még egyszer mondta.- Vacsorára visszajövök. Ha késnék, ne zárjátok be az ajtót... És ezzel kisietett. Megint egymásra néztünk Etussal.- Menj, siess utána - mondottam aggódva. Etus az órára nézett és nyugtatgatta magát:- Már elment a nyolcórás gyors. Mindjárt megyek. 52
