Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)

Mayer Erzsébet: Szép (utó)Szó a második kiadáshoz

Kelet minősítő elkülönítése is. Nem számol azzal, hogy a kozmológia szerint az univerzum minden pontja „középpont”, ahogy a kör kerületén és a gömb felszínén is miden pont az, hiszen bármely irányban indulunk el rajta, a kiindulási pontba térünk vissza. S következésképpen ugyanez igaz a népekre és egyénekre is, ők is középpontok, hiszen az egy és a sok ugyanannak az egyetlennek a különböző aspektusai.

József Attila világlátása akár az einsteini relativitás illusztrációja is lehetne. A költő képes verseiben egyszerre működtetni a panorámalátást és a pont zsugorított állapotát is. S még nem szóltam a matematikus Kurt Gödéiről, aki (első nemteljességi) tételében kijeleni, hogy minden ellentmondásmentes, a természetes számok elméletét tartalmazó, formálisaxiomatikus elméletben megfogalmazható olyan mondat, amely se nem bizonyítható, se nem cáfolható. Ezek az igazolhatatlan kijelentések mintha a törvényes véletlen törvényszerűségét igazolnák.

Gondoljuk meg, hogy az euklideszi geometria érvénybe lépése óta eltelt közel 2000 év, egy évszázaddal jutottunk túl a modem fizika fent emlegetett felismerésein, s még mindig hátrafelé kell szellemi szabadságharcot folytatni a mitikus gondolkodás érvényességéért, a szinkronicitás beláttatásáért.

A mai legmodernebb tudomány, a hálózatelmélet, szintén szinkronban van József Attila életével és költészetével. A megalkotott vers olyan, mint a skálafüggetlen háló, amelynek lényege a véletlenszerűen vagy erőteljes központi irányítással létrehozott rendszerekkel szemben, az önszerveződés. Innét érthetjük, hogy a 12 önálló, lazán kötődő versszak egységekből álló Eszmélet értelmezése miért jelent kihívást az értelmezőknek. Ott, ahol erős az önszerveződés, a költészet esetében a nyelvi jelek szintaktikai és szemantikai önteremtődése, s ha ezek ráadásul dinamikus kapcsolatban állnak, sűrű gondolati szövet teremtődik. Aki végigolvassa Hagymás István esszéfolyamát, megtapasztalhatja ezt a belső önszerveződő, dinamikus hálórendszert. A 400 oldalas tanulmány tagolatlanul, lendületesen árad, dagad úgy, hogy az új gondolatok a meglévőkhöz kapcsolódnak, majd ezekhez is kapcsolódva új erek csatlakoznak. A kötet első „részében” a szerző sorra veszi a költő szellemi és biológiai őseit, akiket ősképekként értelmez. Majd becsatlakoztatja az „idegen ősök, magyar utódok”-életfolyamát a költőébe. Bartók Béla és Csontváry Kosztka Tivadar életútjának, műveinek elemzése analogikusán kapcsolódik össze a költőével. Majd a gyógyító, varázsló sámánköltő sámánbeavatási technikáját hozza fel a mélyből.

393