Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
tátják az élő szervezetbe, és ezeknek a maghasadásból eredő elemeknek a segítségével kapnak képet arról, hogy miként funkcionálnak a szervek, szövetek, sejtek stb. Úgy tűnik tehát, hogy a mi József Attilánk előre látta, megjövendölte a maghasadást, az elemi részecskéket, de ezzel egy időben mintha azt is megsejtette volna, hogy ezeknek a szubatomi részecskéknek a segítségével egykoron képesek leszünk úgy behatolni az emberi testbe, hogy abban „kárt nem teszünk”, sebet nem ejtünk (ez a fent már említett nem invazív eljárás), mégis közvetlen, élő, jelen idejű, mozgó képeket kapunk a belső világ működéséről... József Attilát tehát ez a metsző pillantás, mint a gyorsított elektronok az atommagot „elemi részeire hasították”: pozitronná, elektronná, mágneses rezgéssé, és ebben az átalakult „tünemény állapotban” vált alkalmassá arra, hogy láthatatlanul bejárhassa annak a bizonyos termékeny testnek a rejtelmeit, hogy tele érzésekkel, de érzéstelenítés nélkül alászálljon. József Attila A hetedik című versében sok más mellett arról is regél, hogy a költőnek (művésznek) rendelkeznie kell vitézi és tudósi minőségekkel is: „Kettő vitéz és tudós négy...” Az Óda (mese)hőse, vitéze, mondtuk, maga a költő, aki útra kel, hogy bejárja az élő, emberi léptékű mindenséget. A legkritikusabb útszakasznál, a női-anyai univerzumba való átmenetnél ez a „kétszeres vitéz” immár „megnégyszerezett tudós” gyanánt keresi, kutatja és találja meg - fedezi fel - azokat az elemi részecskéket, amelyek segítségével célba juttathatja a maga üzeneteit anélkül, hogy megsértené a nagy törvényt, a legnagyobb tabut, hogy elkövetné az incestust (vérfertőzés). Ezután a sok „költői” és „tudományos” testi-lelki, anyagi és szellemi stb. átlényegülés után vitézünk az asszonytestben újra „visszakölti” magát Attilává, az élet vizévé válva talál rá saját medreire az erekben, amelyekben nyugodtan áramolhat. A vér folyékony halmazállapotú testszövet, és ugyanúgy fenntartója az életnek, mint a víz. Igen, odabent is metamorfózisoknak lehetünk tanúi, amelyek során az élet vízzé, vérré változva kering a maga kedvére, vízfolyam módjára járja be a test kis és nagy (vér)köreit s jut el minden zegzugba... A vérköröket nem véletlenül hasonlítja József Attila reszkető rózsabokorhoz. A rózsavörös színű méhlepényben találkoznak ugyanis a magzati és az anyai erek ágas-bogas rózsabokrai. A méhlepényben történik meg a „vércsere”, a magzat „elhasznált, elfáradt” vére ezen a helyen frissül fel új, anyai, tiszta vérrel. Maga a méhlepény a méh falára tapadt „átmeneti szerv”, egyszerre az anya és a magzat teste is... 32
