Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
erőt, potenciát, de a nemzőképességet is, míg nők esetében a (be)fogadóképességet és a foganóképességet, a fogamzást... A gyöngy a teremtő női minőség szimbóluma, a megfogant pete jelképe. A (gyöngy)kagyló nyitott formájában vulvára emlékeztet, míg összecsukott állapotában az anyaméhet juttatja eszünkbe, benne a gyönggyel: az élet csírájával, a zigótával, a jövendő magzattal. Másfelől viszont ugyanez a gyöngy a termékeny nő ölének mélységeiben a férfi magját, a spermiumot is megelevenítheti... A gyöngy a vízben, a tengerben „terem”, sámánunknak, medvénknek, Attilánknak tehát gyöngyhalásszá kell lennie, ha „gyöngyöt válogat”, alá kell merülnie a mélységekbe. Nemcsak a fenti (égi) világban kell bizonyítani jártasságát, és a földi világban otthonosan mozognia, de az (élet)víznek mélységeiben, a tengerekben is tudnia kell, hogy mit hol keressen, merre ússzon. A tavasztól őszig való (nemes) gyöngyválogatás az elmondottak értelmében folyamatos nemzésre és foganásra utal: az élet vizében, az élet megtartására, megújítására. A fognak erőt, a gyöngynek nemzést-foganást jelentő karaktere tükröződik vissza a versszak harmadik és negyedik sorában: „Kéne ott a derekam, / ahol kilenc gyerek van.” Aki meg tudja fogni a munka végét, az „derekas munkát végez”, van tehát mit keresnie egy kilenc gyerekes családban, ha fenn akarja tartani, és tovább akaija vinni a família életét. Másfelől viszont, ha valakinek történetesen kilenc gyereke van, arról elmondható, hogy potens, termékeny, érti a nemzés mesterségét, szexuális ereje kifogyhatatlan, „derékból lő” stb., vagyis mindenhol elkél egy effajta derék, ahol életet kell teremteni. A kilences szám magától értetődően az emberi élet teremtődésének hónapjait jelzi... A negyedik versszak a költemény szimmetriatengelye (hasonlóan, mint a Regös énekben), ezekben a sorokban minden szó igazi gyújtópont, amely a vers fényét összegyűjti, sűríti, átlényegíti stb. Ahogy ezt már jeleztük, ezen a helyen változik meg a medve mozgásának iránya, irányultsága. Eddig „függő” helyzetben volt, mint egy marionett (zsinóron rángatott bábu), másfelől viszont fölötte is állt a dolgoknak. Itt és most viszont közöttünk van, velünk (látszólag) egy szinten táncol, ha egyáltalán tánc az, amit látunk, hiszen (József Attila szerint): lassan jár, méghozzá azért, hogy jobban lefesthessék. Elképzelhető, hogy történetesen akad egy festő is a közelben, aki (mi sem egyszerűbb) fogja a mellette álló néni fejét, és ecset gyanánt vászonra vázolja a motívumot. 321
