Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)

„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”

teherben lévő anyjának álmában isteni látomás jelent meg turulmadár képében és mintegy reá szállva teherbe ejtette őt. Egyszersmind úgy tetszett neki, hogy méhéből forrás fakad és ágyékából dicső királyok származnak, ámde nem a saját földjükön sokasodnak el.« (...) ...már meg kellett szoknunk, hogy a nagyszentmiklósi kincs előzményeit keresve messze évezredekben kell gondolkoznunk...”159

És most térjünk újra vissza a vershez. József Attila Sasa a költemény második versszakában éppen a mindenséget falja azúri csőrével, az élő „fogoly világ” meleg húsát tépi vaskarmával. Olyan érzése van az embernek, mintha ez a madár ítélkezne a bűnös világ felett.

Lehet, hogy a Sas, aki ezt a „piszkos munkát” végzi, valójában tisztít? Lehet, hogy ez a Sas maga a hadúr, a világ réme, isten ostora, aki Leó pápa szerint nem mást tesz, mint Attilaként beteljesíti küldetését:

„Te ugyanis Isten kardja vagy a keresztény nép bűneinek megtorlására küldve. Ha visszavezetted népét a józanságra, ezt, amikor akarja, tőled visszaveszi, és akarata szerint másnak adja. Addig enged élni ezzel a földi hatalmaddal, míg neki tetszik. Te magad, és ebben biztos legyél, elgondolás vagy, szándékod és erőd mit sem ér Isten akarata nélkül, és minden, nemcsak földi, hanem égi is, az ő tetszésétől függ, gondolom, ezt megfigyelted a csillagjelekből...”160

A további kérdés, hogy ez a kard („Istenostor”, pöröly) - az uralkodás és a jog, az igazság, de a bíráskodás jelképe is - miért jött éppen „az V. század első felében, ítélni és lesújtani? (...) Bizonyára azért haragudott meg Isten, mert a kereszténység éppen akkoriban fordult a visszájára. Üldözöttből üldöző, felszabadítóból elnyomó lett.”161 József Attila a hun Attila címerállatát, a sast vette kölcsön annak pajzsáról, és ősapáival ( a Sassal és a hun Attilával) azonosulván „szállt le a zengő mennybolt szikláira”. Ezúttal is a megfelelő időben és helyen tört be „tiszta szívvel”, hiszen a XX. század is sok tekintetben emlékeztet az V. századra, pontosabban az a romlás, amely akkor és ott, I. Constantinus (306-337- ig uralkodott) és I. Theodosius (379—395-ig uralkodott) II. Theodosius császár (408—450-ig uralkodott) idejében elindult, a XX. században vált világméretűvé (két világháború, holokauszt, Trianon, atombombák, környezeti katasztrófák stb.).

159 László Gyula i. m. 73-97.

160 Oláh Miklóst idézi Pap Gábor 1993. 66.

161 Bíró Lajos 2003. 145.

217