Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)

„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”

hogy az egész névadás azzal kezdődött, hogy a nevelőapa kiküldte a kisfiút az istállóba, hogy nézze meg a lovakat.

A történet végkifejlete is az istállóban a lovak közegében zajlik, itt kerül a fiú keze ügyébe a nagy kés, ami a kisgyerek kezében úgy fest, mintha kard volna (nem arányos hozzá, ahogy maga mondaná), amellyel majdnem megöli nővérét dühében. Tudnivaló, hogy a szkíták évente lovat áldoztak a szent kardnak. A székelyek, akik a szkíta utódoknak tartják magukat (lásd Csaba-kultusz, Csaba Attila fia volt), a legutóbbi időkig lókoponyákat helyeznek a hegytetőre. A kis Attila lovat ugyan nem, de majdnem embert áldozott fel késének-kardjának egy olyan helyen (az istállóban), amely már „nevében is tartalmazza a lovat”, utalván arra, hogy ez az állat uralja és határozza meg karakterében az épületet. Ahogy a vízre és a nevére is maga talál rá nevelőapja ostorának csapásai alatt, úgy a kardot is, amely nélkül nem lehet az, aki, maga leli meg pszichológiai születésénél, amiről később így számol be: „Mikor születtem, a kezemben kés volt.”

Attila tehát bemutatkozott, kicsit már ismeijük, tudjuk a nevét, vagyis szinte mindent tudunk, ami fontos, éppen beszédes nevéből fakadóan. A nővére, József Jolán olyan szépen leírta a „születését”, hogy meg is szerettük a fiút, lassan belemerülhetünk a versek olvasásába, ahogy ezt maga a költő kérte számon tőlünk. A verseket olvasva azonban nem tehetünk le arról, hogy még mélyebben tájékozódjunk a József Attila,jelenségről”, hogy az ún. manifeszt költői életút és életmű mögött meglássuk a latens, lappangó, archetípusi alakot, a mitikus József Attilát, és megértsük azokat a szimbólumokat, amelyek új dimenzióban adhatnak értelmet verseinek.

Öcsödről, a lelki megszületés helyéről most térjünk vissza Budapestre, a biológiai megszületés helyére, a Ferencvárosba, a város peremére, a Gát utca 3-ba. Korábban utaltunk arra az egybeesésre, szinkronicitásra, amely az Attila név jelentése (nagy víz, folyó stb.), ill. Budapest vizes karaktere (Duna, Budapest alatti vízkészletek, Víziváros Budán, Aquincum) között fennáll. Ezúttal a Gát utcát, egészen pontosan magát a gátat kell górcső alá vennünk, és innen „kihámoznunk” József Attilát, aki (bevallhatjuk) igazi legény volt a gáton. A gát szó hallatán (és biztosak lehetünk benne, hogy József Attilának is jó volt a hallása) két dolog merül fel bennünk. Az első, hogy a gát nem más, mint egyfajta mesterséges part, megemelt, esetleg kiszélesített meder, és részben azt a célt szolgálja, hogy több teret engedjen a víznek (pl. áradáskor), más16