Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
nagy folyót, messze özönlő vizet jelent, utal arra, hogy őseink a Don folyót, ill. a Volga folyót is Etelnek nevezték (vagyis Etelköz a két folyó köze), említést tesz arról, hogy a törkök a Dont Etilnek nevezték, s emlékeztet arra, hogy Emese álmának folyó-motívuma és Attila nevének hun értelme (nagy folyó) a hun és a magyar eszmevilág összefüggését tükrözi.19 Bármily kegyetlen és fájdalmas volt is a kis „Pista” számára nevelőapja brutalitása, nem tudok jobb szót találni az egész történetre, mint azt, hogy szép. Azért az, mert egy kút emeli ősképi rangra meg a pocsolya. József Jolán megható együttérzéssel számol be öccse szörnyű megaláztatásáról, és bennünk is felkelti az empátiát a kisfiú iránt, egyszersmind furcsa-szokatlan esztétikai élményben van részünk, ellentmondásos katarzist érzünk, ha arra gondolunk, hogy a kútnál, vagyis a tiszta forrásnál kerül közvetlen kapcsolatba a beavatandó jelölt azzal az őselemmel, amihez igazi neve szerint tartoznia kell, a vízzel. Ostorcsapásokat elszenvedve mossa tisztára magát a gyerek Attilává, az élet vizévé: kereszteli meg magát önmagával ez a mit sem sejtő, ártatlan kisfiú. József Attila ekkor még nem tudta, nem tudhatta, hogy mit szabott rá a sors, hiszen alig volt hét éves, de mi már tudjuk, hogy a Dunáról (ez a hangzás emlékeztet a Don, vagyis az Etil, Etel, Atil, Atilla szavakra) sem előtte, sem utána szebb, tisztább, élő-verset nem költött senki, hogy ezzel a verssel József Attila olyan önarcképet festett magáról a legszebb magyar szavakból, amely egyszersmind a „régi” és az „új” magyarok „mélyképe” is, és nem utolsósorban mintha ebben a felemelő költeményben az egész emberiség is ott folyna, folytatódna... De nemcsak a Dunában folyik Attila vére, Attilában a Duna, a főváros jobb partja is kötődik Attilához több vonatkozásban is: Buda Attila öccse volt, a régiek viszont Etzelburg néven tartották számon a fővárost, ami leegyszerűsítve Etelburg, vagy ha úgy tetszik, Attila vára, városa, de a rómaiak Aquincuma is jól rímel Attila vizes karakterére annál is inkább, mert az aqua (víz) szó is egybecseng az Attila szóval. (Megjegyezném, hogy mind Buda alatt, mind a Pannon-medence alatt óriási vízkészletek rejtőznek, nem véletlen tehát, hogy mindkét Attilánkat ide küldte a sors...) De van még valami fontos, amiért vissza kell mennünk Öcsödre, és ez nem más, mint a kard, Attila másik attribútuma. Emlékezzünk vissza, 19 Bíró Lajos 2003. 128-150. 15
