Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)

„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”

fizikus József Attila „töltötte ki” szabad asszociációival, hanem az igyekvő, de sebzett, imponálni akaró, de mégis „szerencsétlen” ember, ugyanaz a személy, aki alig néhány hónappal korábban átesett egy hasonló próbán, amikor papírra vetette szabad ötleteit. Flóra is az elvárásoknak megfelelően próbált eleget tenni feladatának és a szakma szabályainak, maga is „emberként küzdött”, amíg ez számára lehetséges volt, aztán, ahogy maga is megjegyzi: „Az ötödik végén én ajánlottam, hagyjuk abba.”"1 (Mármint az Rorschach-teszt 5. ábrájánál.) Kettejük metafizikus, mitikus összetartozását József Attila, mint már említettük, pl. A kozmosz éneke című szonettkoszorúban is előrelátta:

Ha bolygók és világok mind kihűlnek, igazságot gyújtván, hús fényt az Umek,

komor bolygóm a legszebben lobog. (A kozmosz éneke, részlet)

Ezen a szinten természetesen nem Kozmutza Flóra és József Attila ügye a tét, hanem az Űrnek és a benne legszebben lobogó bolygónak szán a sors olyan küldetést, hogy meggyógyítsák a mindenséget, arra hivatottak, hogy a kizökkent tér-időben rendezzék közös dolgaikat, dolgainkat: ingyen és bérmentve (mint Kozma, az orvosszent) adjanak gyógyírt a beteg világnak...

Igen tanulságosak azok a sorok, amelyekben Flóra (Illyés Gyuláné) leírja, hogy milyen benyomást tett rá József Attila négy nappal az első találkozásuk után 1937. február 24-én: „...az alatt az óra alatt megrendülve láttam, milyen viharszerü érzés fejlődött ki máris benne. Illetve nem akkor fejlődött ki. (...) Az elképzelt minta lehetett meg benne (...) s erre a kész helyre tett be most, azonnal engem. Említette, hogy már az első percben elhatározta, hogy megkéri a kezemet, csak nem mert azonnal szólni, nehogy komolytalannak, »bolond«-nak tartsam.

Megkérdeztem, hogyan nyilatkozhat így, hiszen csak másodszor találkoztunk. Úgy ismer, mintha ezer éve ismerne, válaszolta erre. Csak a külső körülményeimet nem tudja, ki az apám, az anyám, a testvéreim...”114

József Attila egy alkalommal a következőképpen fogalmazta meg költői receptjét Gyömrői Editnek: „fogom a szót, földobom a levegőbe,

113

114 ;

Illyés Gyuláné: i. m. 11. m. 14-15.

147