Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
ott szétszakad, a betűk leesnek, és mikor megfogom, egy másik szó lett belőlük.""5 Tegyünk most mi is kísérletet, próbáljuk meg „feldobni a kozmoszt”, Kozmutzát: Kos(z)-mos(z). A Kos jelentheti a Kos jegyében született József Attilát, a mos pedig a mosónő anyát, de a kosz szónak tisztátlan, piszkos, szennyes jelentése van, ugyanúgy, mint a pöce{gödör) kifejezésnek, és ezen a réven ismét az anya neve vetül a képbe, aki saját magát mossa tisztára, lévén mosónő... De lépjünk tovább, fordítsuk figyelmünket f(F)lórára, járjunk utána, hogy hol és mikor tűnik fel legelőször a név jelentése vers formájában. Természetesen a legelső versig kell visszalapoznunk, ha tovább akarunk haladni: „Dicsekednék fűnek fának, / Mi jó dolga van Attilának.” (Kedves Jocó!, részlet) Vajon a fűben, fában nem a nagybetűs természet-flóra jelenik-e meg? És vajon az új ruha nem az újjászületett, legszebben lobogó bolygó, a Napot megtestesítő istenfiú, Attila-e? (Az archaikus világ a Napot is a bolygók között tartja számon.) Tudjuk, hogy a dicséret (dicsekvés) ugyanazt jelenti, mint Kozma, akinél talán senki nem tudta jobban, hogy a gyógyír fűben, fában található meg, hiszen „az adott világ orvosa” volt. A Jocónak címzett vers utolsó előtti sora tehát Kozmutza Flórát takarja, és ebben a „közegben” egy Attilának nincs más dolga, mint hogy jó dolga legyen. Érdekes, hogy ebben a két verssorban (a vers két utolsó sorában) hasonlóképpen jelenik meg az egybetartozás, mint A kozmosz éneke című vers mesterszonettjének két utolsó sorában. Flóra (Illyés Gyuláné) kitűnő beleérzőképességéről tesz tanúbizonyságot, amikor úgy fogalmaz, hogy előre meghatározott helye volt József Attila életében, és erre az üresen hagyott helyre érkezett meg, és került oda, arra a helyre, ahová való, ami megillette. Emlékeztet ez a momentum József Attila életéből arra az eseményre, ahogyan Mengyelejev orosz kémikus az elemeket periodikus rendszerbe foglalta („ rendezte a világ dolgait”), és sok olyan elemnek üresen hagyta a helyét, amiket az akkori világ még nem ismert, létezésüket viszont a zseniális vegyész előrelátta. József Attila, ahogy maga fogalmaz, már ezer éve ismeri Flórát, ezért hagyta meg neki azt a bizonyos üres helyet, „telket”, aztán amikor a kellő időben és helyen felbukkant, csak be kellett illeszteni a „költői periodikus rendszerbe”. Hová is? A halogének közé, kilences rendszámmal, tizen- 115 115 Valachi Anna 2006. 283. 148
