Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
Talán nem túlzás, ha a József Attila-i életművet olyan erkölcsi tanításként éljük meg, mintha az is népünk alkotmánya volna. Harminckettedik születésnapjára (ez volt az utolsó születésnapja életében) költött versének utolsó két (szó)tagja a: „tani- / tani!” nemcsak magyarul, de (az alliteráció révén) szanszkritül is értelmezhető. A tantra szó a hinduizmus és a buddhizmus szent könyvét jelöli, a tanítást... A koronáról pedig csak annyit: „Itt vagyok a Magyar Koronában...”14 15 Valahogy így működik a szinkronicitás... Mesterházy Zsolt így ír Attila királyról: „...őt tekintjük a Dunamedence földrajzi egységének első felismerőjének, az egységes dunai állameszme megfogalmazójának és gyakorlati kivitelezőjének. Olyan politikai gondolat ez, amely azóta is irányítója a magyar nemzet politikai magatartásának. Éppen ezért Attila királyban az európai magyar történet egyik legragyogóbb alakját tiszteljük.”1" Hogy vall erről a kérdésről József Attila A Dunánál című versében? „A harcot, amelyet őseink vívtak, / békévé oldja az emlékezés / s rendezni végre közös dolgainkat, / ez a mi munkánk; és nem is kevés.” Ha még mélyebbre akarunk jutni József Attila és Attila nagy király vonatkozásában, akkor érdemes abból a tényből kiindulni, hogy a költő Attila, a szó szoros értelmében a szavak embere volt, a dolgokat igyekezett verseiben a lehető legsűrítettebb formában a nevén nevezni. Már gyermekfejjel is kénytelen volt megtapasztalni, hogy mivel jár nevének semmibevétele. Köztudott, hogy Öcsödön két kemény évet volt kénytelen „lehúzni” a sors kifürkészhetetlen jóvoltából. Talán már az Öcsöd szó hallatán is elbizonytalanodhatott az 5 éves kisfiú: nagyfokú szenzitivitása révén megsejtette, hogy ezen a helyen fogják leöcsizni, magyarán Attilából Pistává alacsonyítani. [Itt és akkor (1910-1912) került először szembe az attilaság a (szent)istvánsággal, s talán ennek az eseménynek is köze lehet ahhoz, hogy 10 év múlva (1922-ben, az elvesztett háború után) megszületett A Szent Jobb ünnepén című verse.] A magyar nyelv különböző jelzőkkel illeti a szülőket, ilyetén ismer: édes szülőt, kedves szülőt, mostohaszülőt, keresztszülőt, nevelőszülőt, gyámszülőt stb. Furcsa módon József Attilának minden szülőfajtából kijutott, de akinek édesnek kellett volna lenni, az éppen mosott, így lett a mostohája; s a mostoha-gyámanyja, aki egyben a 14 Vágó Márta 2005. 182. 15 Mesterházy Zsolt 2003. 62. 12
