Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)

„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”

Ha tehát ez a ruha ide is, oda is tartozik, mint a terhes méh, amely az anyáé is meg a magzaté is, akkor felmerül a kérdés, hogy a harmadik versszak torz képei kire is vonatkoznak. Félő, hogy nem annyira az (ős)anyára, hanem annak elvetélt magzatára illenek leginkább ezek a szavak: görbe hát, csámpás láb, szőrös áll, bibircsókos has. Igen: így néz ki egy elvetélt, torz, elhajtott magzat, egy abortum...

„Jolán egy bankba került, közben meghalt a fia; Jolán a gyereket tehertételnek érezte, akit sokkal inkább megsiratott Attila, mint az anyja (...) »Tudod-e, hogy egyszer a keresztmamát hallottam a mamával beszélgetni? Amikor Jolán 13 éves volt és összeesett, mert elöntötte a vér. Keresztmama azt mondta, hogy Jolán abortált.« Ezt a szót tanulta meg az idegen szavak között először Attila.”96

Ezek után jöjjön, aminek jönnie kell, szembe kell nézzünk a Nagyon fáj című verssel, ezzel az „anti-óda költeménnyel”, és le kell vonnunk a tanulságokat is.

Nagyon fáj

Kivül-belől

leselkedő halál elől

(mint lukba megriadt egérke)

amíg hevülsz,

az asszonyhoz úgy menekülsz, hogy óvjon karja, öle, térde.

Nemcsak a lágy,

meleg öl csal, nemcsak a vágy,

de odataszít a muszáj is -ezért ölel

minden, ami asszonyra lel, míg el nem fehérül a száj is.

Kettős teher

s kettős kincs, hogy szeretni kell. Ki szeret s párra nem találhat,

96 Szántó Judit i. m. 229, 232.

oly hontalan,

mint amilyen gyámoltalan a szükségét végző vadállat.

Nincsen egyéb menedékünk; a kés hegyét bár anyádnak szegezd, te bátor!

És lásd, akadt

nő, ki érti e szavakat,

de mégis ellökött magától.

Nincsen helyem

így, élők közt. Zúg a fejem,

gondom s fájdalmam kiciffázva;

mint a gyerek kezében a csörgő csereg ha magára hagyottan rázza.

125