Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
Mit kellene tenni érte és ellene? Nem szégyenlem, ha kitalálom, Nők, terhetek viselők, elvetéljetek és síijátok neki: Nagyon fáj. hisz kitaszít a világ így is olyat, akit kábít a nap, rettent az álom. Ép emberek, bukjatok, összetörjetek s motyogjátok neki: Nagyon fáj. A kultura úgy hull le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben -Ti férfiak, egymást megtépve nő miatt, ne hallgassátok el: Nagyon fáj. de az hol áll, hogy nézze, mint dobál halál Lovak, bikák, kiket, hogy húzzatok igát, s még egyedül kelljen szenvednem? heréinek, ríjjátok: Nagyon fáj A csecsemő is szenvedi, ha szül a nő. Páros kínt enyhíthet alázat. Néma halak, horgot kapjatok jég alatt és tátogjatok rá: Nagyon fáj. De énnekem pénzt hoz fájdalmas énekem s hozzám szegődik a gyalázat. Elevenek, minden, mi kíntól megremeg, égjen, hol laktok, kert, vadon táj -Segítsetek! Ti kisfiúk, a szemetek pattanjon meg ott, ő ahol jár. s ágya körül, üszkösen, ha elszenderül, vakogjatok velem: Nagyon fáj. Ártatlanok, csizmák alatt sikongjatok és mondjátok neki: Nagyon fáj. Hallja, míg él. Azt tagadta meg, amit ér. Elvonta puszta kénye végett Ti hű ebek, kerék alá kerüljetek s ugassátok neki: Nagyon fáj. kivül-belől menekülő élő elől a legutolsó menedéket. A Ne bántsd című versnek van egy sora (történetesen éppen a tizenkettedik), amely talán átvezethet bennünket a Nagyon fáj világába. Azt írja József Attila: „Gyűlje e verset kapzsi tenyere!” Mint láttuk, a vers úgy van megkomponálva, hogy a leírtak vonatkoztathatók a nőre is és a férfira is, közelebbről az anyára és a fiára is. Vajon melyik másik József 126
