Hagymás István: A mitikus József Attila. Szinkronicitások József Attila életében és életművében (Pilisvörösvár, 2015)
„Csak az olvassa versemet, ki ismer engem és szeret…”
Igazi „aranybánya” tehát az elme és a lélek avatott tudósai számára a költő, de úgy látszik, hogy azt a bizonyos aranyat, amelyet ún. pszichológiai, pszichiátriai, pszichoanalitikai technikákkal egyáltalán a felszínre lehet hozni, jószerivel mind „ki is termelték”. Úgy is fogalmazhatnánk, hogy igazi nagyüzemi iparággá nőtte ki magát ez a kincskeresés, és ennek megfelelően a következmény, a „környezetszennyeződés” is egyre világosabban körvonalazódni látszik... „Józan pszichiátriai ésszel” mérve a fenti verset (ti. a Ki-be ugrál... címűt), nyilvánvaló, hogy a költő azt akarja kifejezni, hogy maga is érzi: idegei egyre inkább fölmondják a szolgálatot, énje lassan szétesik, vagyis a kialakuló elmebaj félreérthetetlen jelei mutatkoznak. Az ok is világos: József Attila pszichoanalitikusa iránt érzett ún. transzfer-szerelme nem viszonozható (már csak a szakma szabályai miatt sem). Az anya iránt érzett (és az analízis során újra felszínre hozott) szexuális vonzalmat József Attila rávetíti a terapeutára, Gyömrői Editre. A várt visszajelzés (viszontszerelem) elmaradása okozza a költő mély depreszszióját, halálvágyát, amely lehet akár bevezetője is az öngyilkosság gondolatának. .. Ez a megközelítés „szakmailag” többé-kevésbé (legalábbis reményeim szerint) helytálló, adott esetben egy vizsgán, pl. „át lehetne vele menni” (legalább elégségessel). A kérdés már csak az, hogy hol vannak annak a bizonyos szakmának a határai? Úgy tűnik, mintha a klasszikus (ffeudi) pszichoanalízis amolyan „euklideszi geometriája” volna a pszichológiai tudományoknak. Ideigóráig ebben a dimenzióban is igen hasznosan értelmezhetők a különféle jelenségek, mint pl. esetünkben József Attiláé. A huszadik század hajnalán azonban nemcsak a klasszikus fizikát rengette meg alapjaiban egy nem euklideszi geometria eredményeit (nem utolsósorban a két Bolyai révén is) alkalmazó modem fizika, de úgy látszik, maga József Attila is érintve volt a dologban, megérezte az új időkhöz tartozó új tereket, és verseit ebbe az új dimenzióba ültette, ahol a párhuzamosan futó sínpárok akár találkozhatnak is. Nyilvánvaló (kénytelen-kelletlen), hogy illő az volna, ha mi magunk is ebben a Bolyai-féle (tehát nem euklideszi, vagyis nem freudi) tartományban járnánk utána József Attilának. Úgy gondoljuk, hogy a magunk mitikus megközelítése (felhasználva természetesen a jungi pszichológia egyes elemeit), a szinkronicitásokat is figyelembe véve, kísérlet lehet arra, hogy új utakat mutasson József 116
