Varga József: Bennem a Muravidék. Esszék, tanulmányok (Dunaharaszti, 2010)
A murántúli (Szlovénia) magyar lírikusok téma- és formavilága
Ekkor jelent meg Vlaj Lajos muravidéki magyar költő Versek című kötete. Hosszú évtizedek, illetőleg évszázadok hallgatása után robbant bele a szlovén többségi nemzet közé ékelődött, anyanyelvét főleg csak tájnyelvi szinten beszélő, de nemzetiségtudatát még erősen őrző, a Mura és a Lendva folyók, valamint a Lendva-hegy közelségében élő magyarság életébe a költő magyar nyelvű lírája, s lett a második világháború utáni muravidéki magyar költészet nyitánya, az itt élő őshonos magyar nemzetiség tudatos irodalmi-művelődési ébredése. Jelentősége óriási - ha furcsának tűnik is ez a megállapítás, illetőleg megnevezés -, a Szlovéniában élő magyar nemzetiség etnikai jellegének a fejlődésében, hiszen ez a szinte forradalmat jelentő irodalmi tény hozta felszínre, teremtette meg a Muravidéken élő magyar irodalmárok és publicisták körét, akik az itt élő és dolgozó emberek (magyarok és szlovének) gondolat- és érzésvilágát próbálják a megváltozott társadalmi viszonyok keretén belül valósághűen ábrázolni, lírai vagy prózai formákba önteni. A múltban jelentkező néhány „szórványjellegűnek" felfogható irodalmárral és műveikkel ellentétben, most megszületett egy olyan kis létszámú csoport, amely negyedszázadon át műveli folytatólagosan több-kevesebb esztétikai sikerrel és színvonallal a magyar irodalmat Szlovéniában. Bár ezt az irodalmat, illetőleg annak nyomtatásban megjelent termékeit (verset és prózát) sokan az anyanemzet irodalmi-kritikai mércéje alapján próbálják értékelni, elismerni vagy elvetni (főleg az esztétikai sajátosságok figyelembevételével), azt kell mondanunk, hogy léte még a művészi esztétikai gyengesége (ha ez így van) révén is figyelmet érdemlő, lényeges, értékes lehet egy kis közösség általános művelődési, nemzetiség 52
