Varga József: Bennem a Muravidék. Esszék, tanulmányok (Dunaharaszti, 2010)
A murántúli (Szlovénia) magyar lírikusok téma- és formavilága
fenntartó és -formáló fényhatását véve figyelembe. Egyébként a magyar irodalom is szerves része, kapcsoló láncszeme a nemzet történelmének, sorsfordulatainak és fejlődésének szinte minden, a magyar nép létére fontos mozzanatának; vele született, s tükröztette az adott társadalmi, egyéni-emberi viszonyok bonyolult világát a költészet régióiba emelve. És voltak olyan korszakai és évtizedei is, amikor a magyar költészet is gyérvirágú volt, s termékei sem ütötték meg az úgynevezett „magasművészet" megkövetelt vagy elvárt-igényeit mércéjét. De azért fontos, értékes, mert a folytonosságot, a megőrzést szolgálta. Ritkán születnek igazi nagyságok! Kivételes századok vagy évtizedek terméke: Balassi, Ady, József Attila stb. költészete! Valahogy így kell értékelnünk, illetőleg megközelítenünk a szlovéniai magyar irodalmat is. Teljességében, funkciójában! Ha figyelembe vesszük azt a történelmi, társadalmi valóságot, hogy a Muravidéken élő magyarság több mint ezer éve éi a többségi szlovén nép közelségében, sokszor teljesen elszigetelten, önhibáján kívül megszakítva mindennemű kapcsolatot anyanemzetével, s mégis ki tudott magából termelni az elmúlt két és fél évtized alatt egy anyanyelvén írni tudó alkotógárdát, akkor el kell ismernünk, hogy ez jelentős esztétikai tény, óriási teljesítmény. A Muravidéken élő költők helyzete, de költészetük lényege is sajátos. Az esztétikum megfogalmazása mellett társadalmunk, az itt élő magyarság szellemiségének és kultúrájának összegzői és megjelenítői egyben, s nemegyszer olyan tartalmi és formai kifejezőeszközöket alkalmaznak (ha nem is követelményként), amelyek a művészeti-esztétikai értékeken túl közvetítő funkciót képviselnek az értelemhez és érzelemhez, talán a minőség 53
