Varga József: Bennem a Muravidék. Esszék, tanulmányok (Dunaharaszti, 2010)

Kanizsa József: Őszi izzásban

A szerző alkotótehetségét és költői rátermettségét bizonyítja a képgazdagság, a sokszor szokatlan, mondhatnánk, hogy merész szószerkezetek, szóösszetételek, megszemélyesítések, metaforikus komplex kifejezések, hasonlatok stb. alkalmazása. Ezeket a sajátosan megformált szóképeket egészítik ki a hanguíatfestő és hangutánzó szavak vagy összetételek, s így a versek még hangulatosabbak, még vonzóbbak lesznek. Néhány hangfestő szó: moccan, andalog, beleborzong, csiszegcsoszog, tipeg stb. Hangutánzó szókapcsolatok: döngicsélő méhek, dübörög a vihar, zizzen a nád, röppen a cinege, sercegő tavasz.

Tíz metaforikus komplex fantáziaképet emelek ki illusztrációul: virág-szirom-hó, holdfény-fű, cipzártüskevár, vadliba-hangú alkonyok, nyugalom-bunda, aprópénz-mosolyú arc, népi-hírnezésű rétek, puli-bozontos felhő, hant-virág-szirom, éj-bivaly szörny.

Tíz sajátosan különös metaforikus, megszemélyesítéses szókapcsolat is álljon itt például: virágbimbó csönget reggel, álmodik a fa, énekel a lomb, csonk-fák énekelnek, közöttünk jár a törvény, szólítanak az ágak, nevet a Hold, a kék ég pántlikázza, gerebenez a szél, port köp az éjszaka.

Végül szóljunk a kötet verseinek a nyelvezetéről. A költői-művészi alkotás szabadságával élve, néha szokatlan szószerkezet vagy összetétel érvényesül néhány versben, eltérően az irodalmi nyelvhasználattól. (Nem a tájszavak alkalmazására gondolok!) Például a Cinke uzsonna verscím talán így jobb lenne: Cinkeuzsonna, hiszen a költő a cinkék téli eledeléről, a tökmagfüzérről beszél, nem pedig külön a cinkéről és külön az uzsonnáról. De ilyen a Fenyőfa zene és a Tücsök hegedű is. Néhány

35