Varga József: Bennem a Muravidék. Esszék, tanulmányok (Dunaharaszti, 2010)

Kanizsa József: Őszi izzásban

gyermekversben megtörik a ritmus.

A határozott névelő hiánya is jelen van pár verseimben. Például Keszthelyi öbölben és Árpád-hídon állva... címeket így írnám: A keszthelyi öbölben, Az Árpád hídon állva... Előfordul, hogy a verseimből hiányzik a záró írásjel, a felkiáltójel (!): Tedd meg az utat, Add a kezed, Oltalmazd e szép hazát. Mindegyik után jó lenne a felkiáltójel. Van még néhány szabad asszociációs szóösszetétel is: vak-kígyó, hó-gyermek, fény-híd. Jók lennének kötőjel nélkül is.

E néhány „szépséghiba" egyáltalán nem gyengíti Kanizsa József költészetének, alkotásainak értékrendjét. Lehet, hogy az általam észlelt vagy vélt „elírások", „nyomdahibák" tudatosan érvényesülnek az egyes költeményekben felhívó, ráébresztő, elgondolkodtató, érzelemfejlesztő stb. céllal!? Lehet...

Mindezek ellenére, a kedves Olvasó, aki kezébe veszi Kanizsa József költő és író Őszi izzásban című kötetét - és el is olvassa a benne levő verseket -, szellemben, lélekben és érzelemben gazdagodik!

Göntérháza, 2002. augusztus 15.

(Megjelent a Muratáj című folyóirat 02//2. számában; 175-184.)

36