Göntér János: Dobronak. Múlt és jelen a határ mentén (Lendva, 1998)
Falusi élet és népszokások
említenem, hogy amikor volt pénze, nagyon bőkezű, gavallér ember volt. Azt szokta mondani, hogy „ha én gazdag ember lennék, nem lenne Dobronakon egy szegény ember sem”. Alkalomadtán szeretett jókat mulatni, no meg szerette, „tisztelte” a jó bort. Egyszer egy mulatságon a cigánynak ezer dinárt adott, ami akkor egy közönséges tehén ára volt. Még a cigány maga is megsokallta, mondván:- Tisztelendő Úr! Nem lesz ez sok? Fele is elég lenne!- No, akkor adja vissza - mondta a tisztelendő úr és ahogy a kezébe vette az ezrest, kétfelé szabta. Az egyik felét a cigánynak adta, a másik felét pedig eltette magának. De a cigány így sem volt megelégedve, vakarta a fejét és azt mondta:- Ez így nem lesz jó, csak adja oda a másik felét is, majd valahogy összeragasztom. Egy alkalommal meg azért mosolyogták meg Lejkó tisztelendőt a faluban - akkor már plébános volt hogy kiadta a rétjét kaszálni, részébe. Akkor úgy volt szokásban, hogy a kaszálás után egyharmad rész a részesé, kétharmad pedig a tulajdonosé. Amikor a részes végzett és akarta harmadolni, azt mondta a plébános:- Mit harmadozunk? A fele a tied, a másik fele meg az enyém! Az elődje azonban nem volt ilyen gavalléros. Az is kiadta a hegyi kaszálót részébe egy bizonyos Jancsi bácsinak. Jancsi bácsi egy kicsit furfangos volt, meg akarta rövidíteni a plébános urat. Amikor rakta petrencébe a száraz szénát, hármat rakott. A két szélső petrencét jól megtaposta, a középsőt meg egészen lazán rakta. Úgy okoskodott, hogy a plébános úr akár jobbról, akár balról választja ki az ő két petrencéjét, mindenképpen megkapja azt a középsőt, neki meg marad az egyik szélső tömött. Az okoskodása jó volt, csak arra nem számított, hogy a plébános úr a munkáját kukkerral (látcsővel) figyelte és amikor a részezésre került sor és mondta neki a Jancsi bácsi:- Na tessék választani plébános úr! O azt válaszolta:- A két szélső az enyém a középső meg a tied. Jancsi bácsi káromkodott egyet magában befelé, de hangosan csak annyit mondott:- Rendben van plébános úr. A szomszéd kebeleieket sokat gúnyolták a felemás beszédjükért, ami egyáltalán nem volt szép tőlük. Az egyik magyarul beszélt felemás módon, 57
