Varga József: A kétnyelvű oktatás Szlovéniában (Dunaharaszti, 2009)

Az anyanyelvi műveltség képességfejlesztése a kétnyelvű nevelési-oktatási munkában

nevezett globális-diffúz- észlelés kialakítása az érzékelés és észlelés megismerési és cselekvésirányító lélektani folyamatban, amely a gyermeket körülvevő valóság ingereihez kapcsolódik. Arra kell tehát az óvónőknek törekedniük a kétnyelvű nevelő-óvó intézményeinkben, hogy a gyermekeket minél több anyanyelvű ingerhatás érje, mert ezáltal jutnak el az analitikus észlelés szintjére, vagyis a tárgyak, dolgok, jelenségek megkülönböztetéséig.

2. 4. A gyermekek térbeli tájékozódó képességének a fejlesztését is korán elkezdjük az óvodában.

Mivel a tájbeli tájékozódási képesség összefügg az anyanyelvi neveléssel is, fontos a tervszerű megfigyelési feladatok gyakorlása. A rendszeres és jól irányított megfigyelésekre, ismeretekre, tapasztalatokra és élményekre épül az emlékezet fejlesztése. Lényeges a kisiskolások személyiségformálásában, hogy a gazdag és sokoldalú ismeret-élménytárból minél többet elraktározzanak, hiszen fejlődésük pszicho-fiziológiai folyamatában így tökéletesedik idegkapcsolat-rendszerük, amelyhez alapvető funkcióval kapcsolódik az asszociációs szerepkör. Tehát az óvónő a szerteágazó, gazdagszemléietű és sok élményre épülő munkáján, a kétnyelvű tevékenységen, a mindkét nemzetnek (a magyar és szlovén) anyanyelven történő hatásrendszerén keresztül alakítja ki ezeket a gyerekek szellemi és lelki életére lényegesen kiható tényezőket. Ennek érdekében a megismerő és tanulási (elsajátítási) tevékenységeknek valóban anyanyelven keli érniük az óvodáskorú gyermekeket a reggeli köszöntéstől, a napi foglalkozásokon át egészen a délutáni búcsúztatásig.

2. 5. A különböző - anyanyelven történő - foglalkozási ágazatokon belüli tevékenységek segítik a gyermek képzeletének gazdagodását. A már megismert, felidézett tárgyakat, dolgokat, eseményeket stb. nemcsak fel tudják

6