Varga József: A kétnyelvű oktatás Szlovéniában (Dunaharaszti, 2009)

A kétnyelvű oktatás Szlovéniában

irányzataiban is érvényesül a kétnyelvű (szlovén-magyar) oktatás. A magyar nyelv tanítása itt is két szinten folyik: első és környezetnyelvi csoportokban. A gondot a környezetnyelvi tagozatokban történő tanítási-tanulási munkában az okozza, hogy ezekben a csoportokban (tagozatokban) a diákok magyar nyelvű tudása nagyon eltérő. Vannak köztük vegyes házasságban született gyermekek, akik elég jól beszélnek magyarul, de nem anyanyelvi szinten, vannak kétnyelvű általános iskolát végzett más nemzetiségű tanulók, akik eléggé gyengén beszélnek magyarul, és ott vannak az egynyelvű (szlovén nyelvű) terület iskoláinak tanulói, akik nem tudnak egyáltalán magyarul. S mindezek egy csoportban - mondhatnánk, hogy kezdők és haladók - második nyelvként (környezeti nyelvként) tanulnak magyarul.

A többi tantárgynál az oktatás megoldása hasonlóan történik, valósul vagy valósulna meg, mint az általános iskolában. De itt még nagyobb gondot okoz a kétnyelvű szaktanárok hiánya, magyar nyelvű szaktudása.

Az 1976/77-es tanévtől kezdődően vezették be a magyar nyelv és irodalom tanítását néhány szlovéniai egynyelvű (szlovén nyelvű) középiskolába (gimnáziumba, szakközépiskolába és szakmunkásképző iskolába), ahol magyar nemzetiségű vagy anyanyelvű diákok tanulnak. Az első években, amikor a magyar nyelvet a második idegen nyelv helyett lehetett választani, a muraszombati, radgonai és ljutomeri járások (közigazgatási körzetek) egynyelvű (szlovén nyelvű) középiskoláiban a magyar nyelvet mintegy 280 diák tanulta heti három órában. De még a maribori és rušei szakközépiskolák magyar diákjai is tanultak magyarul.

Ezt a lehetőséget törvény biztosítja a magyar nemzetiségű és vegyes házasságban született diákok részére, akik az anyanyelvűket középfokon is tovább szeretnék gazdagítani. Már öt tanuló jelentkezése elég ahhoz, hogy

36