Varga József: A kétnyelvű oktatás Szlovéniában (Dunaharaszti, 2009)

Az anyanyelvi gondolkodás és a kétnyelvű oktatás

mányos értekezést írni, akkor az anyanyelven (magyarul) történő alkotóképességük hiányos, hogy finoman fejezzem ki magam. Ezt a lényeges, az egyén jellemére, magatartására, gondolkodására és nemzetiségtudatára fontos személyiségtényezőt felnőtt korban pótolni alig lehet, vagy csak kivételes esetekben. A mulasztás a kétnyelvű nevelési-oktatási rendszerünkben keresendő elsősorban, másodsorban pedig azokban a szubjektív és objektív emberi és társadalmi tényezőkben, amelyek a személyiségformálás folyamatában elmaradtak, vagy még most is jelen vannak, alakító-befolyásoló hatóerőként.

Az anyanyelvű képességek kialakítása tehát elengedhetetlen fontosságú tevékenységrendszert követel meg a kétnyelvű nevelő-oktató munkát végző pedagógusoktól. A tanulókat - a magyarokat és a szlovéneket egyaránt - képessé kell tenni a különböző feladatok anyanyelven történő elvégzésére. Mivel a képességkialakítást bonyolult folyamatok előzik meg, az óra minden szakaszában arra kell törekednünk, hogy ezek a közbeeső részcselekmények, óramozzanatok anyanyelven és magas szinten segítsék a mindkét nép identitási érdekeit védő és fejlesztő végcél elérésének a megvalósítását, megvalósulását.

(Megjelent a Muratáj című folyóirat 1. számában 1990-ben.)

13