Varga József: A kétnyelvű oktatás Szlovéniában (Dunaharaszti, 2009)

Az anyanyelvi gondolkodás és a kétnyelvű oktatás

elégíthetnek ki, ha nem szolgálják a szakmai gondolko­dáskészség gyakorlati alkalmazását, nem kerülnek aktív tevékenységrészként olyan szó- és írásbeli szövegkör­nyezetbe, amelyek a tanulóink anyanyelven történő gon­dolkodásaktivitását és alkotókészségét gazdagítják min­den óraanyagon belül. Az anyanyelvi szakmai gondolkodásfejlesztésnek aktív részelemként kell beleépülnie a kétnyelvű nevelési­oktatási folyamatba. Az anyanyelven történő tanulói akti­vitás és tevékenység jellemzi a pedagógus munkájának eredményességét. Kétnyelvű nevelő-oktató tevékenységünk fő célja a különböző nemzetiségű tanulóink sokoldalú képesség­rendszerének a kialakítása. Az anyanyelven történő isme­retek elsajátítását állandó gyakorlással, a jártasságok rendszeres fejlesztésével és a készségek sokoldalú ki­alakításával érhetjük el. Ha ezeket a didaktikai-peda­gógiai eljárásokat olyan magas szintre sikerül kibon­­takoztatnuk, hogy azok már az egyénnek szinte állandó­sult tulajdonságává vállnak - anyanyelvi szinten is -, a mindennapok nyelvi kommunikációs vonatkozásában jel­lemző diszpozíciói lesznek a személyiségnek, akkor be­szélhetünk olyan képességfejlesztésről, amely a mi ve­gyes lakosságú közösségünkben egyenrangúan érvé­nyesül, jut kifejezésre a gyakorlatban is. Az anyanyelven történő képességek kialakítását, fejlesztését és meglétét a gyakorlati életünk különböző munkaterületein megvalósuló teljesítőképességek mér­céje alapján állapíthatjuk meg, értékelhetjük. Ha például a magyar anyanyelvű értelmiség mérnökei, orvosai, jogá­szai, közgazdászai, tanárai, politikusai, szakmunkásai stb. a szakmájuk területén nem képesek a tudományos­ság követelményszintjének megfelelő anyanyelvű szóbeli és írásbeli munkát kifejteni; szakelőadást tartani, tudo­12

Next

/
Oldalképek
Tartalom