Bence Lajos: Írott szóval a megmaradásért. A szlovéniai magyarság 70 éve (Győr - Lendva, 1994)
A szlovéniai magyar irodalom (1919-1989) - Táj és hagyomány
a jézusi testvériséget a testi-lelki rongyosokkal... én is csak elméletben vállalom. Talán ezért érez egy kis hiányérzetet a mai olvasó, amikor első kötetének bevezető „programverse” a „hazugságok színes szőttese” és a „nyálas, pántlikás dalok” ellen olyan versbeszédet hirdet meg. amelyet „az igazság szíve diktál”, valóságos kassáki modorban. Az olvasó csalódottsága abból származik, hogy a meghirdetett „bunkós, böjti igékből” vajmi kevés valósul meg. A társadalmi egyenlőtlenségek eltüntetését nem egy eljövendő nagy világforradalomtól várja, hanem az eljövendő apostoloktól (Apostolok érkezése), akik „Minden-Tavaszokat” hoznak, „Ujjongó, allelujás újjászületést kenyérben, vérben, emberségben”. A Felgyújtott erdő „új hősében” (Uj hősre vár...) sem nehéz az erőszakot végsőkig kirekesztő forradalmár ellentétpárjára ismernünk, aki a „lápok hőseként” érkezik és mezítlábasán, „mint egykoron az Ács Fia”. Kezében sem fegyvert szorongat, hanem ásót, mellyel vermet ás a „szuvas, rothadt romoknak”. Máshol az új vezért már egy sokkal megszokottabb szerepkörben láthatjuk viszont: emberhalászként, „süllyedező apró sorsok halászaiként Pável megfogalmazásában. Gyurácz Ferenc írja Pávelnek a forradalmi időszakban való dombóvári aktivitása kapcsán: „Semmi sem áll távolabb tőle, mint az irracionalitásba torkolló osztályharcos indulat, a bosszúhangulat, vagy az erőszakra való felbújtás, semmi sem áll távolabb, mint a forradalmiság ama válfaja, amelyben az ideológia az ösztönök szolgálóleányává züllik.” A másik, Székely András által említett „lényegi és magától értetődő” emberi-jellembeli vonása, nemzetiségi hovatartozásának vállalása a nemzetválasztás és a tragikomikus magyarkodó gesztusok korában. A család és a szülőföld nevelő hatása ebben is messzemenően megmutatkozik, hiszen szülőfaluja az Osztrák-Magyar Monarchiának olyan szögletében volt, ahol évszázadokon keresztül három nép élt békében és barátságban: a szlovén, a magyar és az osztrák. A hídverő Pável „A nemzetiségiek asszimilálására való törekvés oly végzetes következményű időszakában a hovatartozás kérdését nem a kirekesztő vagy-vagy. 84
